HU/SB 4.15: Prthu király megjelenése és megkoronázása
4.15.1. vers: A nagy bölcs, Maitreya folytatta: Kedves Vidurám! A brāhmaṇák és a nagy bölcsek ezután Vena király halott testének két karját is kiköpülték. Karjaiból egy férfi és egy nő, egy pár lépett elő.
4.15.2. vers: A nagy bölcsek jól ismerték a Védákat. Amikor látták, hogy Vena testének karjaiból egy férfi és egy nő született, nagyon elégedettek voltak, mert megértették, hogy a pár Viṣṇu, az Istenség Legfelsőbb Személyisége teljes részének kiterjedése.
4.15.3. vers: A nagy bölcsek így szóltak: A férfi az Úr Viṣṇu, az univerzum fenntartója hatalmának teljes kiterjedése, a nő pedig a szerencse istennőjéé, aki sohasem válik el az Úrtól.
4.15.4. vers: Kettőjük közül a férfi hírneve az egész világot bejárja majd. Pṛthunak nevezik, s valóban a legkiválóbb lesz a királyok között.
4.15.5. vers: A leánynak oly gyönyörű fogai és oly csodálatos tulajdonságai vannak, hogy ő varázsolja széppé azokat az ékességeket, melyeket visel. Arcinak fogják nevezni, s Pṛthu király felesége lesz.
4.15.6. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége Pṛthu király formájában energiájának egy részeként jelent meg, hogy védelmet nyújtson a világ népének. A szerencse istennője az Úr állandó társa, ezért Arci formájában részlegesen megtestesült, hogy Pṛthu király felesége legyen.
4.15.7. vers: A bölcs Maitreya tovább folytatta: Kedves Vidurajī! A brāhmaṇák mindannyian dicsőíteni és magasztalni kezdték Pṛthu királyt, s a Gandharvaloka legkiválóbb énekesei zengték dicsőségét. A Siddhaloka lakói virágesőt szórtak, a mennyei bolygók szépséges leányai pedig eksztázisban táncra perdültek.
4.15.8. vers: A világűrben kagylókürtök, harsonák, dobok és üstdobok hangja zengett. A különféle bolygórendszerek nagy bölcsei, az ősatyák és a mennyei bolygók lakói mind eljöttek a Földre.
4.15.9-10. vers: Az Úr Brahmā, az univerzum ura is megérkezett a félistenek és azok vezetői társaságában. Amikor az Úr Brahmā Pṛthu király jobb kezén megpillantotta az Úr Viṣṇu tenyerének vonalait, talpán pedig lótuszvirágokat fedezett fel, megértette, hogy Pṛthu király az Istenség Legfelsőbb Személyiségének részleges képviselője. Aki a tenyerén a cakra jelét viseli más hasonló vonalak mellett, azt a Legfelsőbb Úr részleges képviselőjének vagy inkarnációjának kell tekinteni.
4.15.11. vers: A bölcs brāhmaṇák, akik nagyon ragaszkodtak a védikus szertartásokhoz, előkészítették a király megkoronázását. A világ minden tájáról érkeztek emberek, s összegyűjtötték mindazt, amire a ceremóniához szükség volt. Minden készen állt hát az ünnepségre.
4.15.12. vers: A folyók, tengerek, dombok, hegyek, kígyók, tehenek, madarak, vadállatok, a mennyei bolygók, a Föld és a többi élőlény is mind ajándékokat gyűjtöttek a királynak, ki-ki tehetsége szerint.
4.15.13. vers: Megkoronázták és trónra ültették a pompás ruhákba öltözött, felékszerezett nagy Pṛthu királyt. Feleségével, Arcival, akit szintén gazdagon borítottak az ékszerek, olyannak tűnt, akár a tűz.
4.15.14. vers: A nagy bölcs így folytatta: Kedves Vidurám! Kuvera egy arany trónust ajándékozott a kiváló Pṛthu királynak, Varuṇa félisten pedig egy olyan ernyőt, amely szüntelenül parányi vízcseppeket permetezett, s ragyogott, mint a hold.
4.15.15. vers: A szél félistene, Vāyu két szőrlegyezőt [cāmarát] nyújtott át Pṛthu királynak, a vallás királya, Dharma egy olyan virágfüzért, amely elterjeszti majd hírnevét, a mennyek királya, Indra egy értékes sisakot ajándékozott, a halál ura, Yamarāja pedig egy jogart, amellyel uralkodhatott a világ fölött.
4.15.16. vers: Az Úr Brahmā egy lelki tudásból készült páncélt adott neki, Bhāratī [Sarasvatī], Brahmā felesége pedig egy transzcendentális nyakláncot. Az Úr Viṣṇu a Sudarśana-cakrával, felesége, a szerencse istennője pedig elpusztíthatatlan gazdagsággal ajándékozta meg.
4.15.17. vers: Az Úr Śiva kardot ajándékozott neki egy tokban, amelyet tíz hold díszített, felesége, Durgā istennő pedig egy száz holddal ékesített pajzsot. A holdisten nektárból készült lovakat adott Pṛthu királynak, Viśvakarmā félisten pedig egy csodálatos hintót.
4.15.18. vers: A tűz félistene, Agni egy íjjal lepte meg, amely kecskék és tehenek szarvából készült, a napisten olyan ragyogó nyilakkal, mint a napfény, Bhūrloka uralkodó istensége pedig misztikus erejű papucsokkal. A világűr félistenei szüntelen virágesővel kedveskedtek neki.
4.15.19. vers: A világűrben vándorló félistenek a színjátszás, az éneklés és a hangszerek megszólaltatásának művészetével ajándékozták meg Pṛthu királyt, valamint azzal, hogy bármikor láthatatlanná válhat, amikor csak arra vágyik. A nagy bölcsek is meglepték őt tévedhetetlen áldásaikkal, az óceán pedig egy kagylókürtöt nyújtott át neki, amit ő maga készített.
4.15.20. vers: A tengerek, a hegyek és a folyók utat nyitottak neki, hogy akadálytalanul haladhasson hintójával, s egy sūta, egy māgadha és egy vandī imákkal magasztalta őt. Mindannyian elébe álltak, hogy eleget tegyenek kötelességüknek.
4.15.21. vers: Amikor a nagy hatalmú Pṛthu király, Vena fia meglátta maga előtt a hivatásos dalnokokat, mosolyával köszöntötte őket, és égzengéshez hasonló mély hangján így szólt:
4.15.22. vers: Pṛthu király így szólt: Ó, kedves sūta, kedves māgadha és ti, bhakták, akik imákat zengtek! Azok a tulajdonságok, melyekről énekeltek, nincsenek jelen bennem. Miért magasztaltok hát olyan vonásokért, amelyek nem jellemzők rám? Nem szeretném, ha nekem szánt szavaitok veszendőbe mennének — jobb lenne, ha másnak ajánlanátok őket!
4.15.23. vers: Ó, kedves dalnokok, akkor zengjétek majd hozzám imáitokat, amikor azok a tulajdonságok, melyekről szóltatok, valóban megnyilvánulnak bennem! A jámborok, akik az Istenség Legfelsőbb Személyiségének ajánlanak fel imákat, nem ruháznak fel ilyen tulajdonságokkal egy olyan emberi lényt, aki valójában nem rendelkezik azokkal.
4.15.24. vers: Hogyan tűrné el követőitől a dicsőítést egy intelligens ember, aki még nem rendelkezik ilyen kiváló tulajdonságokkal, ám alkalmas arra, hogy egyszer szert tegyen rájuk? Ha úgy magasztalunk valakit, hogy azt mondjuk neki, ha művelt lenne, talán nagy tudós vagy nagy ember lehetne belőle, ez nem más, mint csalás. Az az ostoba, aki elfogadja az efféle dicsőítést, nem tudja, hogy ezek a szavak pusztán sértegetik.
4.15.25. vers: Ahogy a becsületes és nagylelkű ember nem szeret hallani elítélendő tetteiről, úgy a nagyon híres és hatalmas sem szereti hallani, ha dicsőítik.
4.15.26. vers: Pṛthu király így folytatta: Kedves híveim, akiknek élén a sūta áll! Nem vagyok híres a cselekedeteimről, mert semmi dicséretre méltót sem tettem, amiért magasztalhatnátok. Hogyan engedhetném hát, hogy gyerek módjára a tetteimet dicsőítsétek?