HU/SB 4.18.22
22. VERS
- tathāhayo dandaśūkāḥ
- sarpā nāgāś ca takṣakam
- vidhāya vatsaṁ duduhur
- bila-pātre viṣaṁ payaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tathā—hasonlóan; ahayaḥ—csuklya nélküli kígyók; dandaśūkāḥ—skorpiók; sarpāḥ—kobrák; nāgāḥ—nagy kígyók; ca—és; takṣakam—Takṣakát, a kígyók vezérét; vidhāya—változtatták; vatsam—borjúvá; duduhuḥ—fejtek; bila-pātre—a kígyólyukak edényébe; viṣam—mérget; payaḥ—tejként.
FORDÍTÁS
Ezek után a kobrák és a csuklya nélküli kígyók, az óriáskígyók, a skorpiók és a többi mérgező állat saját tejükként mérget fejtek a Föld bolygóból, s ezt a mérget kígyólyukakban tartották. Ők Takṣakát változtatták borjúvá.
MAGYARÁZAT
Az anyagi világban számtalanféle élőlény él, s a versben említett hüllők és skorpiók fennmaradásáról szintén az Istenség Legfelsőbb Személyisége gondoskodik. A táplálékát tehát mindenki a Föld bolygótól kapja. Egy élőlény jellemzői annak megfelelően alakulnak ki, hogy melyik anyagi kötőerővel áll kapcsolatban. Payaḥ-pānaṁ bhujaṅgānām: ha valaki tejjel eteti a kígyót, a kígyónak csak szaporodik a mérge. Ha valaki azonban egy tehetséges bölcsnek vagy szentnek ad tejet, a bölcsnek finomabb agyszövetei fejlődnek ki, amelyek segítségével a magasabb rendű lelki életen tud meditálni. Az Úr lát el mindenkit élelemmel, ám az élőlény aszerint fejleszt ki egy bizonyos fajta jellemet, hogy az anyagi természet melyik kötőerejével társul.