HU/SB 4.2.18
18. VERS
- ayaṁ tu deva-yajana
- indropendrādibhir bhavaḥ
- saha bhāgaṁ na labhatāṁ
- devair deva-gaṇādhamaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ayam—az; tu—de; deva-yajane—a félistenek áldozatában; indra-upendra-ādibhiḥ—Indrával, Upendrával és a többiekkel; bhavaḥ—Śiva; saha—vele együtt; bhāgam—egy részt; na—nem; labhatām—kaphat; devaiḥ—a félistenekkel; deva-gaṇa-adhamaḥ—a leghitványabb a félistenek között.
FORDÍTÁS
A félisteneknek joguk van megosztozni az áldozati felajánlásokon, de az Úr Śiva, aki mindannyiuk között a leghitványabb, nem kaphat belőlük!
MAGYARÁZAT
E miatt az átok miatt Śiva nem részesülhet a védikus áldozatok felajánlásaiból. Dakṣa átkának köszönhetően — jegyzi meg Śrī Viśvanātha Cakravartī ezzel kapcsolatban — az Úr Śiva megmenekült attól a gondtól, hogy a többi félistennel osztozkodjon, akik mind materialisták. Az Úr Śiva az Istenség Legfelsőbb Személyiségének legkiválóbb bhaktája, és nem illő hozzá, hogy olyan materialistákkal egyen vagy barátkozzon, mint a félistenek. Dakṣa átka tehát közvetve áldás volt, mert így Śivának nem kellett együtt ennie a többi félistennel, akik túlságosan anyagi felfogásúak voltak, s nem kellett melléjük ülnie. Gaurakiśora dāsa Bābājī Mahārāja viselkedése, aki rendszerint egy latrina közelében ült le, hogy a Hare Kṛṣṇát énekelje, jó példával szolgál számunkra. Azelőtt rengeteg materialista látogatta őt, megzavarva napi megszokott japázását, ezért hogy elkerülje a társaságukat, egy illemhely közelében telepedett le, amit a materialisták a piszok és a kellemetlen szag miatt messze elkerültek. Gaurakiśora dāsa Bābājī Mahārāja azonban olyan kiváló volt, hogy egy olyan nagyszerű személyiség, mint Ő Isteni Kegyelme Oṁ Viṣṇupāda Śrī Śrīmad Bhaktisiddhānta Sarasvatī Gosvāmī Mahārāja, őt fogadta el lelki tanítómesterének. Levonhatjuk azt a végkövetkeztetést, hogy az Úr Śiva a maga sajátos módján viselkedett, hogy elkerülje a materialistákat, akik megzavarhatják őt odaadó szolgálata végzésében.