HU/SB 4.2.20
20. VERS
- vijñāya śāpaṁ giriśānugāgraṇīr
- nandīśvaro roṣa-kaṣāya-dūṣitaḥ
- dakṣāya śāpaṁ visasarja dāruṇaṁ
- ye cānvamodaṁs tad-avācyatāṁ dvijāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
vijñāya—megértve; śāpam—az átkot; giriśa—Śivának; anuga-agraṇīḥ—egyik fő társa; nandīśvaraḥ—Nandīśvara; roṣa—düh; kaṣāya—vörös; dūṣitaḥ—elvakult; dakṣāya—Dakṣának; śāpam—egy átkot; visasarja—adott; dāruṇam—durva; ye—akik; ca—és; anvamodan—eltűrték; tat-avācyatām—Śiva megátkozását; dvijāḥ—brāhmaṇák.
FORDÍTÁS
Amikor az Úr Śiva egyik fő társa, Nandīśvara megértette, hogy Dakṣa megátkozta az Úr Śivát, rettentő haragra gerjedt. Szeme vérvörös lett, s kész volt megátkozni Dakṣát és a jelen lévő brāhmaṇákat, akik szótlanul tűrték, hogy Dakṣa durva szavaival átkot szórjon Śivára.
MAGYARÁZAT
A kezdő vaiṣṇavák és a śaiviták között időtlen idők óta nézeteltérés áll fenn, s örökké vitatkoznak. Meglehet, hogy Dakṣa durva szavai, amelyekkel megátkozta az Úr Śivát, örömet okoztak néhány jelen lévő brāhmaṇának, mert vannak olyan brāhmaṇák, akik nem sokra becsülik az Úr Śivát. Ennek az az oka, hogy nincsenek tisztában az Úr Śiva helyzetével. Nandīśvarát bántotta az átok, de nem követte az Úr Śiva példáját, aki szintén jelen volt. Az Úr Śiva ugyanúgy megátkozhatta volna Dakṣát, ő azonban nem vesztette el türelmét, és egy szót sem szólt. Követője, Nandīśvara ellenben nem volt ilyen türelmes. Az Úr Śiva követőjeként természetesen helyesen tette, hogy nem tűrte el, hogy a mesterét megsértsék, mégsem lett volna szabad megátkoznia a jelen lévő brāhmaṇákat. A helyzet olyan kiismerhetetlen volt, hogy akik nem voltak elég erősek, azok mind megfeledkeztek méltóságukról, s a népes gyülekezetben csak úgy röpködtek az átkok és ellenátkok. Az anyagi létezés síkja rendkívül bizonytalan: a dühös légkör még olyan személyiségeket is képes volt megfertőzni, mint Nandīśvara, Dakṣa és a gyülekezet számos brāhmaṇája.