HU/SB 4.20.24
24. VERS
- na kāmaye nātha tad apy ahaṁ kvacin
- na yatra yuṣmac-caraṇāmbujāsavaḥ
- mahattamāntar-hṛdayān mukha-cyuto
- vidhatsva karṇāyutam eṣa me varaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
na—nem; kāmaye—vágyom; nātha—ó, mester; tat—az; api—még; aham—én; kvacit—bármikor; na—nem; yatra—ahol; yuṣmat—Tiéd; caraṇa-ambuja—a lótuszlábé; āsavaḥ—a nektári ital; mahat-tama—a nagy bhaktáknak; antaḥ-hṛdayāt—a szívük mélyéből; mukha—a szájukból; cyutaḥ—átadva; vidhatsva—adj; karṇa—füleket; ayutam—egymilliót; eṣaḥ—ez; me—enyém; varaḥ—áldás.
FORDÍTÁS
Drága Uram! Nem vágyom hát arra, hogy létedbe merüljek, nem vágyom egy olyan áldásra, amely nem adja meg nekem lótuszlábad nektári italát. Azt az áldást szeretném, hogy legyen legalább egymillió fülem, hogy tiszta híveid ajkairól lótuszlábad dicsőségéről halljak.
MAGYARÁZAT
Az előző versben Pṛthu Mahārāja kaivalya-patinak szólította az Urat, a létébe olvadást megadó felszabadulás Urának. Ez nem jelenti azt, hogy a kaivalya felszabadulásra vágyott, ahogyan az ebből a versből világossá válik: „Drága Uram! Nem akarok ilyen áldást.” Pṛthu Mahārāja millió fület akart, hogy hallhasson az Úr lótuszlábának a dicsőségéről. Külön kiemelte, hogy az Úr dicsőítésének a tiszta bhakták ajkairól kell áradnia, akik a szívük mélyéről beszélnek. A Śrīmad-Bhāgavatam elején (SB 1.1.3) ez áll: śuka-mukhād amṛta-drava-saṁyutam. A Śrīmad-Bhāgavatam nektárja élvezetesebbé vált attól, hogy Śrīla Śukadeva Gosvāmī lótuszajkairól áradt. Az ember azt gondolhatná, hogy bárkitől hallhat az Úr dicsőségéről, akár a bhakták, akár az abhakták szájából, ám Pṛthu király itt külön kihangsúlyozza, hogy az Úr dicsőségének a tiszta bhakták ajkairól kell áradnia. Śrī Sanātana Gosvāmī szigorúan megtiltotta, hogy egy abhaktát meghallgassunk. Sok olyan ember van, aki a Śrīmad-Bhāgavatam elbeszélésével csupán a megélhetését biztosítja, s nagyon ékesszólóan beszél, ám egy tiszta bhakta nem szereti meghallgatni az ilyen embereket, mert az Úr effajta dicsőítése csupán anyagi hangvibráció. Ezzel szemben, ha egy tiszta bhakta ajkairól halljuk, az Úr dicsőítésének azonnal hatása van.
A satāṁ prasaṅgān mama vīrya-saṁvidaḥ szavak (SB 3.25.25) azt jelentik, hogy az Úr dicsőítésének akkor van igazán hatása, ha egy tiszta bhakta ajkairól származik. Az Úrnak szerte az univerzumban számtalan bhaktája van, akik időtlen idők óta és az idők végezetéig dicsőítik Őt, mégsem érnek soha dicsősége felsorolásának a végére. Pṛthu Mahārāja ezért számtalan fület akart, ahogyan Rūpa Gosvāmī is fülek és nyelvek millióira vágyott, hogy hallhassa és énekelhesse az Úr dicsőségét. Ha tehát fülünkkel mindig az Úr dicsőségét hallgatjuk, nem fordulhat elő, hogy meghalljuk a māyāvāda filozófiát, ami véget vet minden lelki fejlődésnek. Śrī Caitanya Mahāprabhu azt mondta: aki meghallgat egy māyāvādī filozófust, aki az Úr tetteiről beszél, sorsa meg van pecsételve, még akkor is, ha az a leírás a védikus irodalomból származik. Ha meghallgatja e māyāvāda filozófiát, az ember nem érheti el a végső célt, az élet lelki tökéletességét.