HU/SB 4.20.25
25. VERS
- sa uttamaśloka mahan-mukha-cyuto
- bhavat-padāmbhoja-sudhā kaṇānilaḥ
- smṛtiṁ punar vismṛta-tattva-vartmanāṁ
- kuyogināṁ no vitaraty alaṁ varaiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ—az; uttama-śloka—ó, Uram, akit válogatott versek dicsőítenek; mahat—nagy bhaktáknak; mukha-cyutaḥ—a szájából származó; bhavat—Tiéd; pada-ambhoja—a lótuszlábtól; sudhā—nektárnak; kaṇa—szemcsék; anilaḥ—hűs szellők; smṛtim—emlékezet; punaḥ—ismét; vismṛta—elfeledett; tattva—az igazságnak; vartmanām—azoknak, akiknek az útja; ku-yoginām—azoknak, akik nem követik az odaadó szolgálat útját; naḥ—nekünk; vitarati—visszaad; alam—szükségtelen; varaiḥ—más áldások.
FORDÍTÁS
Drága Uram! Jeles személyiségek dicsőítenek Téged a legcsodálatosabb versekkel, s lótuszlábad magasztalása olyan, akár a sáfránypor. Amikor a nagy bhakták ajkairól áradó transzcendentális vibráció tova röppenti lótuszlábad sáfrányporának illatát, a feledékeny élőlény lassanként emlékezni kezd az örök kapcsolatra, amely Hozzád fűzi őt. Híveid így fokozatosan helyes végkövetkeztetésre jutnak az élet értékéről. Drága Uram! Nincs szükségem hát más áldásra, csupán arra a lehetőségre vágyom, hogy tiszta hívedet hallhassam.
MAGYARÁZAT
Az előző vers elmagyarázta, hogy az Úr dicsőítését egy tiszta bhakta ajkairól kell hallanunk. Pṛthu király most ehhez fűz további magyarázatot. A tiszta bhakta ajkairól származó transzcendentális hangvibráció hatása oly erős, hogy képes az élőlény emlékezetébe idézni örök kapcsolatát az Istenség Legfelsőbb Személyiségével. Az anyagi lét során az illuzórikus māyā befolyása alatt csaknem elfelejtettük örök kapcsolatunkat az Úrral, hasonlóan ahhoz, ahogyan akkor felejtkezünk meg kötelességeinkről, amikor mélyen alszunk. A Védák szerint māyā hatására valamennyien alszunk. Fel kell ébrednünk ebből a szendergésből, s a helyes szolgálatot kell végeznünk, mert így használhatjuk ki megfelelően az emberi létforma nyújtotta lehetőséget. Ezt fejezi ki Bhaktivinoda Ṭhākura is egyik dalában, amelyben az Úr Caitanya azt mondja: jīva jāga, jīva jāga. Az Úr megkér minden alvó élőlényt, hogy ébredjen fel, és végezzen odaadó szolgálatot, hogy küldetése beteljesedhessen ebben az emberi létformában. Ez a hang, ami felébreszt, a tiszta bhakta ajkaitól származik.
Egy tiszta bhakta szüntelenül az Urat szolgálja, menedéket keresve lótuszlábánál, és emiatt közvetlenül kapcsolatban van a sáfrány kegy-porszemekkel, amelyek az Úr lótuszlábát borítják. Amikor egy tiszta bhakta beszél, lehet, hogy hangja emlékeztet az anyagi éter hangjára, ennek a hangnak azonban rendkívüli lelki ereje van, mert megérinti az Úr lótuszlábain lévő sáfránypor szemcséit. Amikor az alvó élőlény meghallja egy tiszta bhakta erőteljes hangját, azonnal emlékezni kezd az Úrral való örök kapcsolatára, noha addig a pillanatig mindenről megfeledkezett.
A feltételekhez kötött lélek számára éppen ezért nagyon fontos, hogy egy tiszta bhaktát hallgasson, aki minden anyagi vágytól, spekulatív tudástól és az anyagi természet kötőerői okozta szennyeződésektől mentesen teljesen meghódolt az Úr lótuszlábánál. Mindannyian kuyogīk vagyunk, mert az anyagi világot szolgáljuk, megfeledkezvén az Úrhoz fűződő örök kapcsolatunkról, arról, hogy az Ő örök, szerető szolgái vagyunk. Az a kötelességünk, hogy felemelkedjünk a kuyoga szintről, és suyogīkká, tökéletes misztikusokká váljunk. A tiszta bhakták hallgatásának folyamatát javasolja minden védikus szentírás, és különösen az Úr Caitanya Mahāprabhu hangsúlyozza ki. Az embernek nem kell változtatnia élethelyzetén — legyen az bármi —, de ha rendszeresen meghallgatja, amit egy tiszta bhakta mond, fokozatosan megérti majd az Úrral való kapcsolatát, majd szerető szolgálatához lát, s élete teljesen tökéletessé válik. Ez a folyamat, a tiszta bhakta hallgatása ezért nagyon fontos ahhoz, hogy előreléphessünk a lelki megértés útján.