HU/SB 4.20.5
5. VERS
- ataḥ kāyam imaṁ vidvān
- avidyā-kāma-karmabhiḥ
- ārabdha iti naivāsmin
- pratibuddho ’nuṣajjate
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ataḥ—ezért; kāyam—testet; imam—ezt; vidvān—ő, akinek van tudása; avidyā—tudatlanságból; kāma—vágyak; karmabhiḥ—és tevékenységekből; ārabdhaḥ—teremtett; iti—így; na—soha; eva—bizonyára; asmin—ennek a testnek; pratibuddhaḥ—aki ismeri; anuṣajjate—a rabja lesz.
FORDÍTÁS
Akik teljes tudással rendelkeznek a testi életfelfogásról, s tudják, hogy ez a test tudatlanságból, vágyakból s az illúzióból származó cselekedetekből áll, nem válnak e test rabjává.
MAGYARÁZAT
Ahogy azt egy korábbi versben olvashattuk, az intelligens emberek (sudhiyaḥ) nem tekintik magukat a testüknek. A test a tudatlanság terméke, s így kétféle tevékenység jellemzi. Testi felfogásban, amikor azt hisszük, hogy az érzékkielégítés segít rajtunk, illúzióban vagyunk. Az illúzió másik fajtája az, amikor valaki azt gondolja, hogy boldog lehet, ha megpróbálja kielégíteni az illuzórikus testtől származó vágyakat, ha a felsőbb bolygórendszerekbe emelkedik, vagy ha különféle védikus szertartásokat végez. Ez mind illúzió. Hasonlóan illuzórikusak a politikai egyenjogúságra törő anyagi tettek és a világ népeinek boldogsága érdekében végrehajtott szociális és humanitárius cselekedetek is, mert a testi felfogásra épülnek, ami illuzórikus. Mindaz, amire testi felfogásban vágyunk, vagy amit a testi felfogás szerint teszünk, teljes illúzió. Az Úr Viṣṇu elmondta Pṛthu Mahārājának, hogy noha az áldozatokkal példát mutatott a közönséges embereknek, neki, a királynak, saját önvalójának nem volt szüksége ezeknek az áldozatoknak az elvégzésére. A Bhagavad-gītā (BG 2.45) megerősíti:
- traiguṇya-viṣayā vedā
- nistraiguṇyo bhavārjuna
- nirdvandvo nitya-sattva-stho
- niryoga-kṣema ātmavān
„A Védák legfőképpen az anyagi természet három kötőerejéről beszélnek. Ó, Arjuna, légy transzcendentális, s emelkedj e három kötőerő fölé! Szabadulj meg minden kettősségtől, valamint minden aggodalomtól a nyereséget és a biztonságot illetően, s légy szilárd az önvalóban!”
A Védák által ajánlott rituális szertartások többnyire az anyagi természet három kötőerejének hatása alatt állnak. Éppen ezért Arjuna azt a tanácsot kapta, hogy emelkedjen felül a Védák javasolta cselekedeteken, s végezze az odaadó szolgálat transzcendentális tetteit.