HU/SB 4.21.15
15. VERS
- prāṁśuḥ pīnāyata-bhujo
- gauraḥ kañjāruṇekṣaṇaḥ
- sunāsaḥ sumukhaḥ saumyaḥ
- pīnāṁsaḥ sudvija-smitaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
prāṁśuḥ—nagyon magas; pīna-āyata—telt és széles; bhujaḥ—karok; gauraḥ—világos testszín; kañja—lótuszhoz hasonlatos; aruṇa-īkṣaṇaḥ—a reggeli napfelkeltére emlékeztető fénylő szemekkel; su-nāsaḥ—egyenes orr; su-mukhaḥ—gyönyörű arccal; saumyaḥ—tekintélyes termetű; pīna-aṁsaḥ—magas vállak; su—gyönyörű; dvija—fogak; smitaḥ—mosolyogva.
FORDÍTÁS
Pṛthu király magas és izmos termetű, világos bőrű férfi volt. Karjai teltek és vastagok voltak, szemei pedig olyan ragyogóak, akár a felkelő nap. Szépséges arcát egyenes orr ékesítette, s mindig méltóságteljesen viselkedett. Mosolyra nyíló ajkai mögül gyönyörű fogsor villant elő.
MAGYARÁZAT
A négy társadalmi rend (a brāhmaṇák, a kṣatriyák, a vaiśyák és a śūdrák) közül általában a kṣatriyák a legszebbek, a férfiak és a nők egyaránt. A következő versek alapján megállapíthatjuk, hogy Pṛthu Mahārājának nemcsak vonzó volt a megjelenése, ahogyan azt ez a vers leírja, de emellett testét különleges, minden szempontból áldásos jelek borították.
Azt mondják, az embernek az arcára van írva, amit gondol; arcvonásai elárulják elméjének állapotát. Egy bizonyos személy a testi jegyeit korábbi cselekedetei alapján kapja, hiszen a múltbeli tettek határozzák meg a következő test adottságait, akár az emberi társadalomban, akár az állatvilágban, akár a félistenek között születik meg. Ez bizonyítja, hogy a lélek különféle típusú testeken keresztül vándorol.