HU/SB 4.21.14


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


14. VERS

tasminn arhatsu sarveṣu
sv-arciteṣu yathārhataḥ
utthitaḥ sadaso madhye
tārāṇām uḍurāḍ iva


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

tasmin—azon a nagy találkozón; arhatsu—mindazoknak, akik imádandóak; sarveṣu—mindannyiuknak; su-arciteṣu—saját rangjukhoz illően imádták őket; yathā-arhataḥ—ahogy megérdemelték; utthitaḥ—felállt; sadasaḥ—a gyülekezet tagjai között; madhye—középen; tārāṇām—a csillagoknak; uḍu-rāṭ—a hold; iva—olyan.


FORDÍTÁS

A nagy találkozón Pṛthu Mahārāja először rangjuknak megfelelően imádta a tiszteletre méltó vendégeket, majd felállt az összegyűltek között. Olyan volt, mintha a csillagok között a telihold kelt volna fel.


MAGYARÁZAT

A védikus kultúra nagyon fontosnak tartja, hogy illő fogadtatásban részesítsék a különleges, kimagasló személyiségeket, ahogyan Pṛthu Mahārāja is tette a nagy áldozati arénában. Az első lépés a vendégek fogadásánál az, hogy megmossuk a lábukat. A védikus írásokból megtudhatjuk, hogy egyszer, amikor Yudhiṣṭhira Mahārāja rājasūya-yajñát mutatott be, Kṛṣṇa vállalta el, hogy megmossa a vendégek lábát. Hasonlóan gondoskodott Pṛthu Mahārāja is arról, hogy a félisteneket, a szent életű bölcseket, a brāhmaṇákat és a nagy királyokat megfelelő fogadtatásban részesítsék.