HU/SB 4.21.22
22. VERS
- ahaṁ daṇḍa-dharo rājā
- prajānām iha yojitaḥ
- rakṣitā vṛttidaḥ sveṣu
- setuṣu sthāpitā pṛthak
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
aham—én; daṇḍa-dharaḥ—a jogar viselője; rājā—király; prajānām—a népnek; iha—ezen a világon; yojitaḥ—lefoglalt; rakṣitā—védelmező; vṛtti-daḥ—munkaadó; sveṣu—a sajátjukban; setuṣu—saját társadalmi rendek; sthāpitā—megalapított; pṛthak—különféleképpen.
FORDÍTÁS
A király folytatta: A Legfelsőbb Úr kegyéből én lettem e bolygó királya, és én tartom kezemben a jogart, hogy uralkodjak népem felett, megvédjem őket minden veszélytől, és munkát adjak nekik a védikus parancsolatok megalapozta társadalmi rendben elfoglalt helyzetük szerint.
MAGYARÁZAT
A királyt az Istenség Legfelsőbb Személyiségének kell kineveznie, hogy egy adott bolygóra felügyeljen. Minden bolygón van egy uralkodó, éppen úgy, ahogyan manapság minden országnak van egy elnöke. Ha valaki elnök vagy király, tudnia kell, hogy ezt a lehetőséget a Legfelsőbb Úrtól kapta. A védikus rendszer szerint a királyt Isten képviselőjének tartják, és alattvalói úgy tisztelik, mint Istent emberi formában. A Védák tanítása szerint a Legfelsőbb Úr valójában azért gondoskodik minden élőlényről, legfőképpen az emberi lényekről, hogy a legfelsőbb szintű tökéletességre emelje őket. Az élőlény sok-sok alacsonyabb létformában születik meg, majd fejlődése során eléri az emberi létet. Ekkor — különösen a civilizált emberi létformában — a társadalmat, amelyben él, négy osztályra kell felosztani, ahogyan azt az Istenség Legfelsőbb Személyisége elrendeli a Bhagavad-gītāban (cātur-varṇyaṁ mayā ṣṛṣtam stb.) A négy társadalmi rend — a brāhmaṇák, kṣatriyák, vaiśyák és śūdrák rendje — az emberi társadalom természetes felosztása, s ahogy Pṛthu Mahārāja kinyilatkoztatta, megélhetése érdekében a saját társadalmi rendjén belül minden embernek megfelelő munkát kell végeznie. A király vagy a kormány kötelessége gondoskodni arról, hogy az emberek kövessék a társadalmi rendet, s eleget tegyenek saját kötelességüknek. A modern korokban a társadalmi rend gyakorlatilag összeomlott, mert a kormány vagy a király nem nyújt többé védelmet. Senki sem tudja, ki brāhmaṇa, ki kṣatriya, ki vaiśya, és ki śūdra, és az emberek csupán a születésjog alapján állítják, hogy egy bizonyos társadalmi rendhez tartoznak. A kormány feladata, hogy a kötelességek és az anyagi természet kötőerői alapján visszaállítsa a társadalmi rendet, mert ez teszi az egész világ népességét valóban civilizálttá. Ha az emberi társadalomban nincs jelen a négy társadalmi rend intézménye, akkor nem különb állati társadalomnál, amelyben soha sincs nyugalom, béke és virágzás, csupán fejetlenség és zűrzavar uralkodik. Pṛthu Mahārāja tökéletes királyhoz méltóan szigorúan fenntartotta a védikus társadalmi rendet.
Prajāyate iti prajā. A prajā szó olyan élőlényre utal, aki megszületik. Pṛthu Mahārāja védelmet biztosított a prajānāmnak, azaz minden élőlénynek, aki a birodalmában megszületett. A prajā nemcsak az emberi lényekre utal, hanem az állatokra, a fákra és az összes többi élőlényre is. A királynak kötelessége, hogy minden élőlényt megvédelmezzen, s gondoskodjon táplálékukról. A modern társadalomban az ostobák és csirkefogók nem tudják, hogy meddig terjed a kormány felelőssége. Az állatok szintén annak a földnek a polgárai, amelyen megszülettek, s nekik is joguk van hozzá, hogy a Legfelsőbb Úr költségén létezzenek tovább. Ha tömeges lemészárlásukkal zavart okozunk az állatvilágban, az a jövőben szörnyű visszahatással jár majd a mészáros, a hazája és a kormánya számára egyaránt.