HU/SB 4.21.23
23. VERS
- tasya me tad-anuṣṭhānād
- yān āhur brahma-vādinaḥ
- lokāḥ syuḥ kāma-sandohā
- yasya tuṣyati diṣṭa-dṛk
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tasya—övé; me—enyém; tat—az; anuṣṭhānāt—elvégezvén; yān—amit; āhuḥ—mondtak; brahma-vādinaḥ—a védikus tudomány ismerői; lokāḥ—bolygók; syuḥ—válnak; kāma-sandohāḥ—beteljesítve a vágyat; yasya—akinek; tuṣyati—elégedetté válnak; diṣṭa-dṛk—aki látja mindenki sorsát.
FORDÍTÁS
Pṛthu Mahārāja így szólt: Úgy hiszem, királyi kötelességeim teljesítésével elérhetem a kívánt eredményeket, melyekről a védikus tudás ismerői beszélnek. Ezt a végső célt minden bizonnyal az Istenség Legfelsőbb Személyisége elégedettségével lehet elérni, aki mindenki sorsát előre látja.
MAGYARÁZAT
Pṛthu Mahārāja külön kihangsúlyozza a brahma-vādinaḥ („a védikus tudomány ismerői által”) szót. Brahma a Védákra utal, amelyet śabda-brahmának, transzcendentális hangnak is neveznek. A transzcendentális hang nem közönséges nyelv, noha úgy tűnik, hogy közönséges nyelven jegyezték le. A védikus irodalom bizonyítékait a végső szaktekintélynek kell tekinteni. A védikus irodalom tengernyi információt tartalmaz, és magától értetődik, hogy a király kötelességének végzéséről is tájékoztatnak bennünket. Az a lelkiismeretes király, aki előírt kötelességét végzi, azaz megfelelő védelemben részesíti bolygója minden élőlényét, eljut a mennyei bolygókra. Ez a Legfelsőbb Úr elégedettségétől is függ. Ha valaki jól végzi a kötelességét, az nem jelenti azt, hogy automatikusan előrelép, mert fejlődése az Istenség Legfelsőbb Személyiségének az elégedettségétől függ. Azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az ember úgy érheti el a kívánt eredményt tetteivel, ha elégedetté teszi a Legfelsőbb Urat. Ezt a Śrīmad-Bhāgavatam Első Énekének második fejezete is megerősíti:
- ataḥ pumbhir dvija-śreṣṭhā
- varṇāśrama-vibhāgaśaḥ
- svanuṣṭhitasya dharmasya
- saṁsiddhir hari-toṣaṇam
Az ember akkor éri el a tökéletességet előírt kötelességei végzésében, ha végül örömet okoz a Legfelsőbb Úrnak. A kāma-sandohāḥ szó jelentése: „a kívánt eredmény elérése”. Mindenki arra vágyik, hogy elérje az élet végső célját, ám a modern kultúra nagy tudósai azt hiszik, hogy az emberi életnek nincsen célja. Ez a nagy fokú tudatlanság rendkívül veszélyes, és nagy veszélybe sodorja a civilizációt. Az emberek nem ismerik a természet törvényeit, amelyek nem mások, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége által felállított szabályok. Konok ateisták, ezért nem hisznek Isten létében és rendeleteiben, s így nem tudják, hogyan működik a természet. Az emberek zömének — beleértve még az úgynevezett tudósokat és filozófusokat is — e súlyos tudatlansága olyan veszélyes helyzetet teremt az életben, hogy az emberek azt sem tudják, vajon előrelépnek-e az élet útján. A Śrīmad-Bhāgavatam (SB 7.5.30) szerint csupán az anyagi lét legsötétebb régiója felé haladnak. Adānta-gobhir viśatāṁ tamisram. A Kṛṣṇa-tudat mozgalmát azért indítottuk el, hogy megtanítsuk a filozófusoknak, tudósoknak és minden embernek, mi is valójában az élet célja. Mindenkinek ki kell használnia a lehetőséget, melyet ez a mozgalom felkínál, s meg kell ismernie az élet igazi célját.