HU/SB 4.21.37
37. VERS
- mā jātu tejaḥ prabhaven maharddhibhis
- titikṣayā tapasā vidyayā ca
- dedīpyamāne ’jita-devatānāṁ
- kule svayaṁ rāja-kulād dvijānām
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
mā—sohase tedd; jātu—bármikor; tejaḥ—legfelsőbb hatalom; prabhavet—kimutat; mahā—nagy; ṛddhibhiḥ—gazdagság által; titikṣayā—türelem által; tapasā—vezeklés; vidyayā—műveltség által; ca—is; dedīpyamāne—azokra, akiket már dicsőítettek; ajita-devatānām—vaiṣṇavák, az Istenség Legfelsőbb Személyisége bhaktái; kule—a társadalomban; svayam—személyesen; rāja-kulāt—nagyobb, mint a királyi család; dvijānām—a brāhmaṇáknak.
FORDÍTÁS
A brāhmaṇákat és a vaiṣṇavákat jellemük, a béketűrés, a lemondás, a tudás és a műveltség dicsőítik. E lelki kincsek miatt a vaiṣṇavák még a királynál is hatalmasabbak. Ajánlatos ezért, hogy e két közösség tagjai előtt a királyi rend ne mutassa ki anyagi hatalmát, s kerülje el a sértést ellenük.
MAGYARÁZAT
Pṛthu Mahārāja az előző versben elmagyarázta, milyen fontos az odaadó szolgálat mind az állam vezetői, mind a polgárai számára. Most leírja, hogyan lehet valaki rendületlenül szilárd az odaadó szolgálatban. Amikor Śrī Caitanya Mahāprabhu Śrīla Rūpa Gosvāmīt tanította, az Úrnak végzett odaadó szolgálatot egy növényhez hasonlította. A növény szára gyenge, és hogy nőhessen, egy másik fára van szüksége, amire támaszkodhat. Miközben nő, óvnunk is kell, nehogy elpusztuljon. Amikor Śrī Caitanya Mahāprabhu elmagyarázta azt folyamatot, hogy miképp kell megvédeni az odaadó szolgálat növényét, külön kihangsúlyozta, hogy meg kell óvnunk a vaiṣṇavák lótuszlába ellen elkövetett sértésektől. Az ilyen sértéseket vaiṣṇava-aparādhának nevezik. Aparādha „sértés”-t jelent. Ha valaki vaiṣṇava-aparādhákat követ el, az minden fejlődését meggátolja az odaadó szolgálatban. Még ha valaki az odaadó szolgálat nagyon fejlett szintjén áll is, minden fejlődése hiábavaló, ha sértéseket követ el egy vaiṣṇava lába ellen. A śāstrákban olvashatjuk azt a történetet, amelyben egy nagyon híres yogī, Durvāsā Muni vaiṣṇava-aparādhát követett el. Hogy megszabaduljon a bűntől, egy teljes éven keresztül kellett vándorolnia az univerzumban, s még a Vaikuṇṭhalokára is el kellett mennie. Végül még az Istenség Legfelsőbb Személyisége sem nyújtott neki védelmet, amikor a Vaikuṇṭhalokán elé járult. Nagyon kell tehát vigyáznunk, hogy ne kövessünk el sértéseket egy vaiṣṇava lába ellen. A vaiṣṇava-aparādha legsúlyosabb fajtáját gurv-aparādhának nevezik. Ez azokra a sértésekre utal, amelyeket a lelki tanítómester lótuszlába ellen követ el valaki. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége szent nevének éneklése közben ezt a gurv-aparādhát tartják a legkomolyabb sértésnek. Guror avajñā śruti-śāstra-nindanam (Padma Purāṇa). A szent név éneklése ellen elkövetett tíz sértés közül az első a lelki tanítómesterrel szembeni engedetlenség, valamint a védikus írások gyalázása.
Śrī Caitanya Mahāprabhu egyszerű meghatározást ad a vaiṣṇaváról: akiről az embernek azonnal az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa jut az eszébe, az vaiṣṇava. Ez a vers a vaiṣṇavák mellett a brāhmaṇákat is megemlíti. A vaiṣṇava művelt brāhmaṇa, ezért brāhmaṇa-vaiṣṇavának, brāhmaṇa-paṇḍitának vagy vaiṣṇavának és brāhmaṇának nevezik. Egyszóval a vaiṣṇava már brāhmaṇa is egyben, míg egy brāhmaṇa nem feltétlenül tiszta vaiṣṇava. Amikor valaki megérti tiszta azonosságát — brahma jānāti —, azon nyomban brāhmaṇává válik. A brāhmaṇa szinten az Abszolút Igazság megvalósítása főleg a személytelen nézeten alapszik. Amikor azonban egy brāhmaṇa felemelkedik a Legfelsőbb Isten személyes megvalósításának a síkjára, akkor vaiṣṇavává válik. A vaiṣṇava még a brāhmaṇához képest is transzcendentális. Anyagi felfogás szerint az emberi társadalomban a brāhmaṇa áll a legmagasabb szinten, ám a vaiṣṇava még hozzá képest is transzcendentális. Mind a brāhmaṇa, mind a vaiṣṇava fejlett lelkileg. A brāhmaṇa tulajdonságait a Bhagavad-gītā sorolja fel: igazságos, kiegyensúlyozott, érzékei fegyelmezettek, béketűrő, egyszerű, ismeri az Abszolút Igazságot, szilárd hite van a szentírásokban, és e brahminikus tulajdonságoknak megfelelően él. Ezen fölül akkor válik vaiṣṇavává valaki, amikor teljesen elmerül az Úr transzcendentális szerető szolgálatában. Pṛthu Mahārāja figyelmezteti az Úr odaadó szolgálatát végző alattvalóit, hogy óvakodjanak a brāhmaṇák és a vaiṣṇavák elleni sértésektől. Lótuszlábuk megsértésének olyan romboló hatása van, hogy még Yadu leszármazottai is, akik az Úr Kṛṣṇa családjában születtek meg, elpusztultak, mert sértéseket követtek el a vaiṣṇavák lótuszlábai ellen. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége nem tűr el semmilyen sértést a brāhmaṇák és a vaiṣṇavák lótuszlába ellen. Vannak hercegek és állami tisztségviselők, akik hatalmuknak köszönhetően néha semmibe veszik a brāhmaṇák és a vaiṣṇavák helyzetét, mert nem tudják, hogy bűnük pusztulásra ítéli őket.