HU/SB 4.21.38
38. VERS
- brahmaṇya-devaḥ puruṣaḥ purātano
- nityaṁ harir yac-caraṇābhivandanāt
- avāpa lakṣmīm anapāyinīṁ yaśo
- jagat-pavitraṁ ca mahattamāgraṇīḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
brahmaṇya-devaḥ—a brahminikus kultúra Ura; puruṣaḥ—a Legfelsőbb Személyiség; purātanaḥ—a legidősebb; nityam—örök; hariḥ—az Istenség Személyisége; yat—akinek; caraṇa—lótuszlába; abhivandanāt—az imádat révén; avāpa—elért; lakṣmīm—kincsek; anapāyinīm—folyton; yaśaḥ—hírnév; jagat—egyetemes; pavitram—megtisztult; ca—is; mahat—nagy; tama—legfelsőbb; agraṇīḥ—legkiválóbb.
FORDÍTÁS
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az ősi, örök Istenség, a legkiválóbb minden nagy személyiség közül, e brāhmaṇák és vaiṣṇavák lótuszlábának imádatával tett szert kincsére, megingathatatlan hírnevére, mely az egész univerzumot megtisztítja.
MAGYARÁZAT
A Legfelsőbb Személyt a vers brahmaṇya-devának nevezi. A brahmaṇya a brāhmaṇákra, a vaiṣṇavákra vagy a brahminikus kultúrára utal, a deva pedig azt jelenti, hogy „az imádandó Úr”. Ezért amíg az ember nincs a vaiṣṇavák transzcendentális síkján vagy akár az anyagi jóság legmagasabb szintjén (mint brāhmaṇa), addig nem tudja felismerni az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Az alacsonyabb szinteken, a tudatlanságban vagy a szenvedélyben nehéz felfogni vagy megérteni a Legfelsőbb Urat. A vers ezért az Urat a brahminikus és vaiṣṇava kultúra tagjai számára imádandó mūrtīként jellemzi.
- namo brahmaṇya-devāya
- go-brāhmaṇa-hitāya ca
- jagad-dhitāya kṛṣṇāya
- govindāya namo namaḥ
- (Viṣṇu Purāṇa 1.19.65)
Az Úr Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége a brahminikus kultúra és a tehenek fő védelmezője. Ha valaki nem ismeri és nem tiszteli e két dolgot, nem értheti meg az Istenről szóló tudományt, e tudás nélkül pedig semmiféle jótékony vagy emberbaráti tevékenység nem válhat sikeressé. Az Úr a puruṣa, azaz a legfelsőbb élvező, s nemcsak akkor, amikor egy megnyilvánult inkarnációként jelenik meg: időtlen idők óta az, a kezdet kezdetétől (purātanaḥ), örökkévalóan (nityam). Yac-caraṇābhivandanāt: Pṛthu Mahārāja elmondja, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége csupán azzal tett szert kincsére, az örök hírnévre, hogy a brāhmaṇák lótuszlábát imádta. A Bhagavad-gītāban az áll, hogy az Úrnak nem kell az anyagi nyereségért dolgoznia. Örök időkre a legtökéletesebb, ezért nincs szüksége arra, hogy bármit is megszerezzen, mégis azt mondják, hogy kincsét a brāhmaṇák lótuszlábának imádatával szerezte meg. Ezek az Ő példamutató cselekedetei. Amikor az Úr Śrī Kṛṣṇa Dvārakāban volt, úgy ajánlotta Nāradának a tiszteletét, hogy leborult a lótuszlábához. Amikor Sudhāmā Vipra látogatta meg, személyesen mosta meg a lábát, és a saját ágyán kínálta ülőhellyel. Noha Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége, mégis tiszteletét ajánlotta Yudhiṣṭhira Mahārājának és Kuntīnak. Példamutató magatartásával bennünket tanít. Viselkedéséből meg kell tanulnunk, miképp védelmezzük a teheneket, hogyan éljünk a brahminikus tulajdonságoknak megfelelően, és hogyan tiszteljük a brāhmaṇákat és a vaiṣṇavákat. Az Úr a Bhagavad-gītāban (BG 3.21) kijelenti: yad yad ācarati śreṣṭhas tat tad evetaro janaḥ. „Ahogyan a vezetők cselekednek, azt teszik a többiek is automatikusan.” Ki lehet jelesebb vezető egyéniség az Istenség Legfelsőbb Személyiségénél, és kinek a viselkedése lehet példamutatóbb? Nem azért kellett így cselekednie, hogy anyagi nyereséghez jusson, hanem hogy megtanítson bennünket, hogyan kell ebben az anyagi világban viselkedni.
Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét ez a vers mahat-tama-agraṇīḥnak írja le. Ebben az anyagi világban az Úr Brahmā és az Úr Śiva mahattamák, vagyis nagy személyiségek, Ő azonban mindannyiuk felett áll. Nārāyaṇaḥ paro ’vyaktāt: az Istenség Legfelsőbb Személyiségének a helyzete transzcendentális; Ő felette áll mindennek, ami ebben az anyagi világban létrejött. Fensége, gazdagsága, szépsége, bölcsessége, tudása, lemondása és hírneve mind jagat-pavitram, egyetemesen tisztító. Minél többet beszélünk fenséges tulajdonságairól, annál inkább megtisztul az univerzum. Az anyagi világban egy materialista ember kincsei sohasem maradandóak. Lehet, hogy ma gazdag, de holnap talán földönfutó lesz belőle; ma nagyon híres, holnap pedig rossz hírét keltik. Az anyagi úton elért gazdagság sohasem állandó, ezzel szemben az Istenség Legfelsőbb Személyiségében mind a hat fenséges tulajdonság örökké létezik, s nemcsak a lelki világban, hanem még ebben az anyagi világban is. Az Úr Kṛṣṇa hírneve változatlan, és bölcsességének könyvét, a Bhagavad-gītāt még ma is nagyra becsülik. Minden, ami az Istenség Legfelsőbb Személyiségével kapcsolatban áll, örök időkre létezik.