HU/SB 4.21.50
50. VERS
- nātyadbhutam idaṁ nātha
- tavājīvyānuśāsanam
- prajānurāgo mahatāṁ
- prakṛtiḥ karuṇātmanām
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
na—nem; ati—nagyon nagy; adbhutam—csodálatos; idam—ez; nātha—ó, urunk; tava—tiéd; ājīvya—bevételi forrás; anuśāsanam—uralkodva az alattvalókon; prajā—alattvalók; anurāgaḥ—vonzalom; mahatām—a nagynak; prakṛtiḥ—természet; karuṇa—kegyes; ātmanām—az élőlényeknek.
FORDÍTÁS
Drága urunk! Kötelességed, hogy uralkodj alattvalóid felett, s ez nem egy nehéz feladat egy olyan személyiségnek, mint amilyen te vagy, aki keggyel telve oly együttérzően törődsz az emberek érdekeivel. Mindez jellemed nagyságát mutatja.
MAGYARÁZAT
A királynak az a kötelessége, hogy védelmet nyújtson alattvalóinak, és adókat szedjen tőlük a megélhetése érdekében. A védikus társadalom négy osztályra oszlik — brāhmaṇákra, kṣatriyákra, vaiśyákra és śūdrákra —, s a szentírások a megélhetésük módjáról is említést tesznek. A brāhmaṇák dolga a tudás terjesztése, s ezért el kell fogadniuk tanítványaik hozzájárulását. A királynak ezzel szemben az alattvalóit kell védelmeznie, hogy azok eljuthassanak az élet legmagasabb szintjére, ennek fejében pedig adókat szedhet tőlük. Az üzletemberek vagy kereskedők élelmiszert termelnek az egész társadalom számára, s ezzel szert tehetnek egy kis haszonra, míg a śūdráknak, akik nem tudnak sem brāhmaṇaként, sem kṣatriyaként, sem vaiśyaként dolgozni, szolgálniuk kell a társadalom magasabb osztályait, akiknek azonban el kell látniuk őket mindazzal, amire szükségük van az életben.
A vers megemlíti, hogy miről lehet felismerni a jó királyt vagy politikai vezetőt: nagyon kegyesnek és együtt érzőnek kell lennie az emberek iránt, valamint törődnie kell legfőbb érdekükkel, ami nem más, mint hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége kiváló bhaktáivá váljanak. A nagy lelkek természetüktől fogva hajlanak arra, hogy jót tegyenek másokkal, és egy vaiṣṇava különösen könyörületes és kegyes tagja a társadalomnak. Egy vaiṣṇava vezetőnek ezért a következőképpen ajánljuk tiszteletünket:
- vāñchā-kalpatarubhyaś ca
- kṛpā-sindhubhya eva ca
- patitānāṁ pāvanebhyo
- vaiṣṇavebhyo namo namaḥ
Csak egy vaiṣṇava vezető képes teljesíteni az emberek minden vágyát (vāñchā-kalpataru), és könyörületes, mert ő adja a legnagyobb áldást az emberi társadalomnak. Ő patita-pāvana, minden bűnös lélek megmentője, mert ha a király vagy a kormányfő a brāhmaṇák és a vaiṣṇavák nyomdokaiba lép, akik a prédikáló tevékenység természetes vezetői, akkor a vaiśyák is követik a vaiṣṇavák és a brāhmaṇák példáját, a śūdrák pedig szolgálni fogják őket. Az egész társadalom tökéletes emberi intézménnyé válhat így, hogy minden tagja közösen haladjon az élet legmagasabb szintű tökéletessége felé.