HU/SB 4.21.49
49. VERS
- aho vayaṁ hy adya pavitra-kīrte
- tvayaiva nāthena mukunda-nāthāḥ
- ya uttamaślokatamasya viṣṇor
- brahmaṇya-devasya kathāṁ vyanakti
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
aho—ó; vayam—mi; hi—bizonyára; adya—ma; pavitra-kīrte—ó, legfelsőbb tisztaság; tvayā—általad; eva—bizonyára; nāthena—az Úr által; mukunda—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; nāthāḥ—a Legfelsőbb alattvalója lévén; ye—aki; uttama-śloka-tamasya—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, akit a legszebb versek dicsérnek; viṣṇoḥ—Viṣṇunak; brahmaṇya-devasya—a brāhmaṇák imádandó Urának; kathām—szavak; vyanakti—kifejezett.
FORDÍTÁS
A hallgatóság így folytatta: Kedves Pṛthu király, híred minden hírnév közül a legtisztább, mert a leginkább magasztaltnak, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, a brāhmaṇák Urának a dicsőségét prédikálod. Amióta jó szerencsénknek köszönhetően te vagy az urunk, úgy érezzük, hogy közvetlenül az Úr irányítása alatt élünk.
MAGYARÁZAT
Alattvalói kijelentették, hogy Pṛthu Mahārāja védelme alatt közvetlenül az Istenség Legfelsőbb Személyisége oltalmát élvezik. Ez a felfogás szükséges a szilárd társadalmi helyzethez ebben az anyagi világban. A Védák szerint az Istenség Legfelsőbb Személyisége minden élőlény fenntartója és vezetője, ezért a király vagy a kormányfő a Legfelsőbb Személy képviselője kell, hogy legyen, s így éppen olyan megbecsülésre tarthat számot, mint az Úr. Ez a vers elmondja azt is, hogyan válhat egy királyból vagy a társadalom vezetőjéből az Istenség Legfelsőbb Személyiségének a képviselője. Kijelenti, hogy Pṛthu Mahārāja azért volt az Úr igazi képviselője, mert az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Viṣṇu felsőbbrendűségét és dicsőségét hirdette. Az emberi társadalom helyzete akkor tökéletes, ha egy ilyen király vagy vezető fennhatósága, illetve irányítása alatt áll. Az ilyen király vagy vezető legfontosabb kötelessége, hogy államában védelmezze a brahminikus kultúrát és a teheneket.