HU/SB 4.21.7


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


7. VERS

sa evam ādīny anavadya-ceṣṭitaḥ
karmāṇi bhūyāṁsi mahān mahattamaḥ
kurvan śaśāsāvani-maṇḍalaṁ yaśaḥ
sphītaṁ nidhāyāruruhe paraṁ padam


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

saḥ—Pṛthu király; evam—így; ādīni—a legelejétől; anavadya—nagylelkű; ceṣṭitaḥ—különféle tetteket végrehajtva; karmāṇi—tett; bhūyāṁsi—újra és újra; mahān—nagy; mahat-tamaḥ—nagyobb a legnagyobbnál; kurvan—végezve; śaśāsa—uralkodott; avani-maṇḍalam—a föld színén; yaśaḥ—hírnév; sphītam—messzi földet bejárt; nidhāya—elérve; āruruhe—felemelkedett; param padam—a Legfelsőbb Úr lótuszlábához.


FORDÍTÁS

Pṛthu király a legnagyobb lelkek legnagyobbja volt, ezért méltó volt rá, hogy mindenki imádja. A világ fölött uralkodva számtalan dicső tettet végrehajtott, s mindig nagylelkű volt. Miután ilyen nagy sikert ért el, és hírneve bejárta az egész univerzumot, végül elérte az Istenség Legfelsőbb Személyisége lótuszlábát.


MAGYARÁZAT

Egy lelkiismeretes királyra vagy kormányzóra az emberek fölött uralkodva számtalan felelősségteljes kötelesség hárul. Az uralkodó vagy a kormány legfontosabb kötelessége, hogy a védikus írások előírásai szerint áldozatokat mutasson be. A király ezt követő feladata az, hogy gondoskodjon róla, hogy minden alattvalója végrehajtsa a közössége számára előírt kötelességeket; hogy mindenki tökéletesen eleget tegyen annak a feladatnak, amely az adott társadalmi csoportban, a varṇa és āśrama csoportokban rá hárul. Emellett    —    ahogyan Pṛthu király is példát mutatott ebben    —    a földet úgy kell művelnie, hogy a lehető legtöbb gabona teremjen rajta.

Sokféle kiváló személyiséggel találkozhatunk. Vannak jó, jobb és legjobb emberek, ám Pṛthu király mindannyiukat felülmúlta. A versben ezért mahat-tamaḥnak nevezik, nagyobbnak a legnagyobbnál. Pṛthu Mahārāja kṣatriya volt, és tökéletesen eleget tett kṣatriya kötelességeinek. Ha a brāhmaṇák, vaiśyák és a śūdrák is tökéletesen ellátják saját kötelességeiket, az életük végén ők is beléphetnek a transzcendentális világba, amelyet paraṁ padamnak neveznek. A paraṁ padamot, a Vaikuṇṭha bolygókat egyedül odaadó szolgálattal lehet elérni. A személytelen Brahman birodalmát szintén paraṁ padamnak hívják, ám ha valaki nem ragaszkodik az Istenség Személyiségéhez, akkor a személytelen paraṁ padamból újra az anyagi világba zuhan. Az írások ezért azt mondják, āruhya kṛcchreṇa paraṁ padaṁ tataḥ: az imperszonalisták fáradhatatlanul arra törekednek, hogy elérjék a paraṁ padamot, azaz a személytelen brahmajyotit, de sajnos elvesztették kapcsolatukat az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, s ezért újra visszatérnek az anyagi világba. Lehet, hogy valaki a világűrbe repülve nagyon magasra jut, de ha nem száll le egy bolygóra, újra vissza kell térnie a Földre. Hasonlóképpen azok az imperszonalisták, akik eljutnak a személytelen brahmajyoti paraṁ padamjáig, nem lépnek a Vaikuṇṭha bolygók földjére, ezért újra és újra le kell jönniük ebbe az anyagi világba, ahol valamelyik anyagi bolygó ad nekik menedéket. Lehet, hogy eljutnak Brahmalokára, azaz Satyalokára, ám ezek a bolygók mind az anyagi világhoz tartoznak.