HU/SB 4.22.15
15. VERS
- tad ahaṁ kṛta-viśrambhaḥ
- suhṛdo vas tapasvinām
- sampṛcche bhava etasmin
- kṣemaḥ kenāñjasā bhavet
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tat—ezért; aham—én; kṛta-viśrambhaḥ—mert teljesen biztos benne; su-hṛdaḥ—barát; vaḥ—miénk; tapasvinām—anyagi gyötrelmektől szenvednek; sampṛcche—érdeklődni kíván; bhave—ebben az anyagi világban; etasmin—ez; kṣemaḥ—a végső valóság; kena—milyen úton; añjasā—késlekedés nélkül; bhavet—el lehet érni.
FORDÍTÁS
Bizonyos vagyok benne, hogy az olyan személyiségek, mint ti, az egyetlen barátai azoknak, akik az anyagi lét tüzében égnek. Ezért kérdezem hát tőletek: Hogyan érhetjük el nagyon gyorsan az élet végső célját ebben az anyagi világban?
MAGYARÁZAT
Tudnunk kell, hogy amikor a szent életű emberek házról házra járva meglátogatják azokat, akik túlságosan elmerülnek az anyagi cselekedetekben, nem azért mennek, hogy saját maguk érdekében kérjenek valamit. Az igazság az, hogy csupán azért látogatnak el a materialistákhoz, hogy felvilágosítsák őket a valódi jó szerencse természetéről. Pṛthu Mahārāja biztos volt ebben; ezért ahelyett, hogy idejét azzal vesztegette volna, hogy a Kumārák hogylétéről kérdez, inkább arról érdeklődött, kiszabadulhat-e hamarosan az anyagi lét veszélyekkel teli körülményei közül. Mindamellett Pṛthu Mahārāja nem maga miatt tette fel ezt a kérdést. A közönséges embereket tanította arra, hogy bármikor találkoznak egy nagy szenttel, azonnal meg kell hódolniuk neki, s érdeklődniük kell tőle, hogy miképp szabadulhatnak meg a lét anyagi kínjaitól. Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura így ír erről: saṁsāra-viṣānale, divā-niśi hiyā jvale, juḍāite na kainu upāya. „Örökké anyagi gyötrelmektől szenvedünk, szívünk pedig ég, de nem találunk kiutat.” Az anyagi gondolkodású embert tapasvīnak is lehet nevezni, aminek a jelentése: az, aki mindig anyagi fájdalmaktól szenved. Az ember csupán akkor szabadulhat meg ezektől az anyagi fájdalmaktól, ha menedékért a Hare Kṛṣṇa mantra énekléséhez fordul. Narottama dāsa Ṭhākura elmagyarázza ezt is: golokera prema-dhana, harināma-saṅkīrtana, rati nā janmila kene tāya. Narottama dāsa Ṭhākura azon kesereg, hogy nem vonzódik eléggé a Hare Kṛṣṇa mantra transzcendentális vibrációjához. Ebben az anyagi világban mindenki anyagi gyötrelmektől szenved tehát, és ha valaki meg akar ezektől szabadulni, a szent emberek, az Úr tiszta bhaktái társaságát kell keresnie, és énekelnie kell a mahā-mantrát: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare. Ez az egyetlen kedvező út a materialista gondolkodásúak számára.