HU/SB 4.22.18
18. VERS
- sanat-kumāra uvāca
- sādhu pṛṣṭaṁ mahārāja
- sarva-bhūta-hitātmanā
- bhavatā viduṣā cāpi
- sādhūnāṁ matir īdṛśī
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sanat-kumāraḥ uvāca—Sanat-kumāra így szólt; sādhu—szentéletű; pṛṣṭam—kérdés; mahārāja—kedves királyom; sarva-bhūta—minden élőlény; hita-ātmanā—az által, aki mindenkinek jót akar; bhavatā—általad; viduṣā—nagyon művelt; ca—és; api—bár; sādhūnām—a szenteké; matiḥ—intelligencia; īdṛśī—mint ez.
FORDÍTÁS
Így szólt Sanat-kumāra: Kedves Pṛthu királyom! Kérdéseid, melyeket feltettél nekem, kiválóak. Az ilyen kérdések minden élőlény számára hasznosak, főképp mert tőled származnak, aki mindig mások javára gondolsz. Noha mindent tudsz, mégis ilyen kérdéseket teszel fel, mert így viselkedik egy szent életű ember. Ez az intelligencia méltó a helyzetedhez.
MAGYARÁZAT
Pṛthu Mahārāja jól ismerte a transzcendentális tudományt, mégis úgy tüntette fel magát a Kumārák előtt, mintha mit sem tudna róla. Még ha valaki magas szinten áll és mindent tud, akkor is kérdeznie kell feljebbvalóitól. Annak ellenére például, hogy Arjuna jártas volt a teljes transzcendentális tudományban, úgy kérdezett Kṛṣṇától, mintha mindez ismeretlen lett volna számára. Pṛthu Mahārāja is mindent tudott, ám a Kumārák előtt úgy viselkedett, mintha tudatlan lenne. Azok a kérdések, amelyeket a magas szinten álló személyiségek tesznek fel az Istenség Legfelsőbb Személyiségének vagy bhaktáinak, az átlagemberek javát szolgálják. Ezért néha a kiváló személyiségek szándékosan ilyen helyzetet teremtenek, és egy náluk magasabb szinten álló hiteles tekintélyt kérdeznek, mert mindig mások javára gondolnak.