HU/SB 4.22.40
40. VERS
- kṛcchro mahān iha bhavārṇavam aplaveśāṁ
- ṣaḍ-varga-nakram asukhena titīrṣanti
- tat tvaṁ harer bhagavato bhajanīyam aṅghriṁ
- kṛtvoḍupaṁ vyasanam uttara dustarārṇam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kṛcchraḥ—fáradságos; mahān—nagyon nagy; iha—itt (ebben az életben); bhava-arṇavam—az anyagi lét óceánja; aplava-īśām—az abhaktáknak, akik nem kerestek menedéket az Istenség Legfelsőbb Személyiségének lótuszlábánál; ṣaṭ-varga—hat érzék; nakram—cápák; asukhena—nagy nehézségek árán; titīrṣanti—keresztülszelik; tat—ezért; tvam—te; hareḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; bhagavataḥ—a Legfelsőbbnek; bhajanīyam—méltó az imádatra; aṅghrim—a lótuszláb; kṛtvā—téve; uḍupam—hajó; vyasanam—mindenféle veszély; uttara—keresztülszel; dustara—nagyon nehéz; arṇam—az óceánt.
FORDÍTÁS
A tudatlanság óceánját nagyon nehéz átszelni, mert hemzseg a veszélyes cápáktól. Noha az abhakták szigorú lemondásoknak és vezekléseknek vetik alá magukat, hogy átkeljenek ezen az óceánon, mi azt javasoljuk neked, hogy egyszerűen csak keress menedéket az Úr lótuszlábánál, mely olyan, mint az óceánt átszelő hajó. Az óceánon nehéz átkelni, ám az Ő lótuszlábánál menedéket találva minden veszélyt le fogsz győzni.
MAGYARÁZAT
Az anyagi létet ez a vers a tudatlanság hatalmas óceánjához hasonlítja. Ennek az óceánnak a másik neve Vaitaraṇī. A Vaitaraṇī-óceánban, amely nem más, mint az Okozati-óceán, számtalan univerzum lebeg, mint megannyi futball-labda. Túlsó partján a lelki világ terül el, Vaikuṇṭha, amelyről a Bhagavad-gītā (BG 8.20) azt mondja: paras tasmāt tu bhāvo ’nyaḥ. Létezik tehát egy örökkévaló lelki természet, amely túl van ezen az anyagi természeten. Noha az anyagi univerzumok újra és újra elpusztulnak az Okozati-óceánban, a Vaikuṇṭha bolygók, amelyek lelkiek, örökké léteznek, és nincsenek kitéve a megsemmisülésnek. Az emberi létforma esélyt ad az élőlénynek arra, hogy keresztülszelje a tudatlanság óceánját, vagyis ezt az anyagi univerzumot, és bejusson a lelki világba. Habár számtalan módszerrel vagy hajóval keresztülszelheti valaki ezt az óceánt, a Kumārák azt javasolják, hogy a király az Úr lótuszlábánál keressen menedéket, éppen úgy, mint ahogyan az emberek egy jó hajó menedékét keresik. Az abhakták, akik nem így tesznek, a tudatlanság óceánját más módszerekkel próbálják meg átszelni (a karma, a jñāna és a yoga segítségével), de sok nehézséggel kell szembenézniük. Sőt, néha annyira lefoglalja őket az, hogy élvezzék a gondjaikat, hogy sohasem szelik át az óceánt. Nincs biztosíték arra, hogy az abhakták eljutnak a túlsó partra, de még ha sikerrel járnak is, szigorú lemondásokon és vezekléseken kell keresztülmenniük. Ám bárki, aki hozzákezd az odaadó szolgálat folyamatához, és hisz benne, hogy az Úr lótuszlába biztonságos hajó az óceán átszelésére, az kétségtelenül nagyon könnyen és sértetlenül átkel rajta.
Pṛthu Mahārājának a Kumārák azt javasolják, hogy fogadja el az Úr lótuszlábának hajóját, hogy könnyen átkelhessen minden veszélyen. Az univerzum veszélyes elemeit az óceán cápáihoz hasonlítják. Még ha gyakorlott úszó valaki, akkor sem élheti túl a cápák támadását. Gyakran láthatjuk, hogy a sok állítólagos svāmī és yogī azt hirdeti magáról, hogy alkalmas arra, hogy átszelje a tudatlanság óceánját, és hogy másokat is segítsen az átkelésben, igazából azonban kiderül, hogy saját érzékeik áldozatai. Ahelyett hogy segítenék a követőiket, hogy átkeljenek a tudatlanság óceánján, az ilyen svāmīk és yogīk áldozatul esnek māyānak, amit a gyengébb nem, a nő képvisel, s így felfalják őket az óceán cápái.