HU/SB 4.22.42


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


42. VERS

rājovāca
kṛto me ’nugrahaḥ pūrvaṁ
hariṇārtānukampinā
tam āpādayituṁ brahman
bhagavan yūyam āgatāḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

rājā uvāca—a király azt mondta; kṛtaḥ—megtéve; me—nekem; anugrahaḥ—indokolatlan kegy; pūrvam—korábban; hariṇā—az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az Úr Viṣṇu által; ārta-anukampinā—könyörületes a szenvedő emberekhez; tam—az; āpādayitum—hogy megerősítse; brahman—ó, brāhmaṇa; bhagavan—ó, hatalmas; yūyam—mindannyian; āgatāḥ—ide érkeztetek.


FORDÍTÁS

A király így szólt: Ó, brāhmana, ó, hatalmas! Egyszer az Úr Viṣṇu megmutatta nekem indokolatlan kegyét, s tudtomra adta, hogy a jövőben megtiszteled a házam. Hogy valóra váltsátok az áldást, most mindannyian eljöttetek.


MAGYARÁZAT

Amikor az Úr Viṣṇu megjelent a nagy áldozati arénában Pṛthu király egyik hatalmas áldozata (az aśvamedha) során, megjövendölte, hogy a Kumārák hamarosan meglátogatják a királyt, és tanácsot adnak neki. Pṛthu Mahārāja visszaemlékezett az Úr indokolatlan kegyére, s nagyon örült a Kumārák érkezésének, akik beteljesítették az Úr jóslatát. Más szóval, ha az Úr megjósol valamit, akkor valamelyik bhaktáján keresztül be is teljesíti azt. Az Úr Caitanya Mahāprabhu is megjövendölte, hogy mind az Ő dicső neveit, mind a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrát hirdetni fogják minden faluban és városban, szerte a világon. Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura és Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Prabhupāda azt akarták, hogy beteljesüljön ez jóslat, mi pedig követjük nyomdokaikat.

Bhaktáival kapcsolatban az Úr Kṛṣṇa azt mondta Arjunának: kaunteya pratijānīhi na me bhaktaḥ praṇaśyati. „Ó, Kunti fia, hirdesd bátran: az Én hívem nem vész el soha!” (BG 9.31) Lényeges gondolat, hogy noha az Úr Maga is elmondhatná ezt, az volt a vágya, hogy Arjunán keresztül jelentse ki, s így kétszeresen megerősítse, hogy ígéretét sohasem fogja megszegni. Az Úr ígér, bensőséges hívei pedig beváltják az ígéretet. Az Úr számtalan ígéretet tesz a szenvedő emberiség javára. Nagyon könyörületes a szenvedő emberiséghez, ám az emberi lények általában nem nagyon igyekeznek szolgálni Őt. A kapcsolat hasonlít az apa és a fia közötti kapcsolatra: az apa mindig aggódik fia boldogulásáért, még akkor is, ha a fiú elfelejti vagy semmibe veszi őt. Az anukampinā szó nagyon fontos. Az Úr olyan jószívű az élőlényekhez, hogy Ő Maga jön el ebbe a világba, hogy jót tegyen az elesett lelkekkel.

yadā yadā hi dharmasya
glānir bhavati bhārata
abhyutthānam adharmasya
tadātmānaṁ sṛjāmy aham

„Ó, Bharata leszármazottja! Bárhol és bármikor legyen a vallás gyakorlása hanyatlásban, s kerüljön fölényes túlsúlyba a vallástalanság, alászállok Én Magam.” (BG 4.7)

Az Úr könyörületességből jelenik meg különböző formáiban. Az Úr Śrī Kṛṣṇa az elesett lelkek iránti együttérzésből jelent meg ezen a bolygón; az Úr Buddha a szegény állatok miatt, amelyeket a démonok lemészároltak; az Úr Nṛsiṁhadeva pedig Prahlāda Mahārāja iránti könyörületességéből. Ebből levonhatjuk azt a következtetés, hogy az Úr olyannyira együtt érez az anyagi világ elesett lelkeivel, hogy Ő Maga jön el, vagy elküldi bhaktáit és szolgáit, hogy teljesítsék vágyát, s minden elesett lélek hazatérhessen, vissza Istenhez. Az Úr Śrī Kṛṣṇa az egész emberi társadalom érdekében tanította a Bhagavad-gītāt Arjunának. Az intelligens embereknek komolyan kell venniük ezt a Kṛṣṇa-tudatú mozgalmat, és teljes egészében alkalmazniuk kell a Bhagavad-gītā tanításait, ahogyan azt az Úr tiszta bhaktái meghamisítás nélkül prédikálják.