HU/SB 4.22.46
46. VERS
- svam eva brāhmaṇo bhuṅkte
- svaṁ vaste svaṁ dadāti ca
- tasyaivānugraheṇānnaṁ
- bhuñjate kṣatriyādayaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
svam—saját; eva—bizonyára; brāhmaṇaḥ—a brāhmaṇa; bhuṅkte—élvez; svam—saját; vaste—öltözet; svam—saját; dadāti—adományba ad; ca—és; tasya—övé; eva—bizonyára; anugraheṇa—a kegyéből; annam—gabonát; bhuñjate—eszik; kṣatriya-ādayaḥ—a társadalom többi csoportja, a kṣatriyák vezetésével.
FORDÍTÁS
A kṣatriyák, a vaiśyák és a śūdrák a brāhmaṇák kegyének köszönhetően eszik ételüket. A brāhmaṇák azok, akik saját tulajdonukat élvezik, saját tulajdonukba öltöznek, és saját tulajdonukból adnak adományt.
MAGYARÁZAT
Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét a namo brahmaṇya-devāya szavakkal imádják, ami azt jelzi, hogy a Legfelsőbb Úr a brāhmaṇákat imádandó istenekként fogadja el. A Legfelsőbb Urat mindenki imádja, mégis, hogy tanítson másokat, Ő Maga imádja a brāhmaṇákat. Mindenkinek követnie kell a brāhmaṇák utasításait, mert nekik az az egyetlen feladatuk, hogy terjesszék a śabda-brahmát, a védikus tudást az egész világon. Ha nincsenek brāhmaṇák, akik a védikus tudást terjesztik, az az egész emberi társadalomban fejetlenséghez vezet. Miután a brāhmaṇák és a vaiṣṇavák az Istenség Legfelsőbb Személyisége közvetlen szolgái, nem függnek másoktól. Igazából a világon minden a brāhmaṇáké. Csupán alázatosságból fogadnak el adományokat a kṣatriyáktól, azaz a királyoktól és a vaiśyáktól, a kereskedőktől. Minden a brāhmaṇáké, de a kṣatriya kormány és a kereskedők vigyáznak mindenre, mint a bankárok, s amikor a brāhmaṇáknak pénzre van szükségük, a kṣatriyáknak és a vaiśyáknak a rendelkezésükre kell bocsájtaniuk. Hasonló ez a bankbetétben őrzött pénzhez, amelyet a letétbe helyező saját akarata szerint felvehet. A brāhmaṇák az Úr szolgálatába merülnek, és nagyon kevés idejük marad a világ pénzügyeinek intézésére, ezért a pénzt a kṣatriyák, a királyok őrzik, akiknek pénzt kell előteremteniük a brāhmaṇák kérésére. A brāhmaṇák és a vaiṣṇavák valójában nem mások költségén élnek. Saját pénzüket költik, noha úgy tűnik, hogy másoktól kapják. A kṣatriyáknak és a vaiśyáknak nincs joguk adományt adni, mert minden, amit birtokolnak, a brāhmaṇáké, éppen ezért csak a brāhmaṇák utasítására adhatnak adományt. Sajnos manapság kevés a brāhmaṇa, és mivel az úgynevezett kṣatriyák és vaiśyák nem hajtják végre a brāhmaṇák rendeleteit, a világban zűrzavar uralkodik.
A vers második sora azt jelzi, hogy a kṣatriyák, a vaiṣyák és a śūdrák pusztán a brāhmaṇa kegyének köszönhetően esznek; azaz nem szabad semmi olyat enniük, amit a brāhmaṇák megtiltottak. A brāhmaṇák és a vaiṣṇavák tudják, mit lehet enni, és hogy személyesen példát mutassanak, nem esznek semmit, amit először nem ajánlottak fel az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Csak prasādát esznek, az Úrnak felajánlott étel maradékait. A kṣatriyáknak, a vaiśyáknak és a śūdráknak csakis kṛṣṇa-prasādát szabad enniük, amit a brāhmaṇák kegyéből kapnak. Nem nyithatnak vágóhidakat, és nem ehetnek húst, halat és tojást, nem ihatnak szeszes italt, és nem kereshetnek erre a célra pénzt jóváhagyás nélkül. Ebben a korban a társadalmat nem a brāhmaṇák utasításainak megfelelően irányítják, ezért az egész népesség bűnös tettekbe merül, következésképpen mindenkit megérdemelten büntetnek a természet törvényei. Ez az állapot jellemző erre a Kali-korszakra.