HU/SB 4.22.55


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


55. VERS

gopīthāya jagat-sṛṣṭeḥ
kāle sve sve ’cyutātmakaḥ
mano-vāg-vṛttibhiḥ saumyair
guṇaiḥ saṁrañjayan prajāḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

gopīthāya—valaminek a védelmére; jagat-sṛṣṭeḥ—a legfelsőbb teremtőnek; kāle—idővel; sve sve—saját; acyuta-ātmakaḥ—Kṛṣṇa-tudatosan; manaḥ—elme; vāk—szavak; vṛttibhiḥ—foglalkozással; saumyaiḥ—nagyon szelíd; guṇaiḥ—képesítéssel; saṁrañjayan—örömet szerezve; prajāḥ—az alattvalóknak.


FORDÍTÁS

Minthogy Pṛthu Mahārāja az Istenség Legfelsőbb Személyisége tökéletes bhaktája volt, az Úr teremtését úgy akarta megvédeni, hogy alattvalói kedvében jár, különféle vágyaiknak megfelelően. Szavaival, gondolkodásával, tetteivel és nemes viselkedésével minden tekintetben elégedetté tette őket.


MAGYARÁZAT

Ahogy a következő vers leírja, Pṛthu Mahārāja minden alattvalójának örömet szerzett azzal a különleges képességével, hogy megértette mások gondolkodását. Mindenkivel olyan tökéletesen bánt, hogy az emberek mind elégedetten és teljes békében éltek. Az acyutātmakaḥ szó fontos ebben a versben, mert Pṛthu Mahārāja az Istenség Legfelsőbb Személyisége képviselőjeként uralkodott e bolygó fölött. Tudta, hogy ő az Úr képviselője, és hogy az Úr teremtését okosan meg kell védelmeznie. Az ateisták nem értik a teremtés mögött rejlő tervet. Noha ez az anyagi világ alul marad, ha összehasonlítjuk a lelki világgal, mégis valamilyen céllal jött létre. A modern tudósok és filozófusok nem értik ezt a célt, és a teremtő létezésében sem hisznek. Mindent úgynevezett tudományos kutatásaikkal próbálnak bebizonyítani, és nem a legfelsőbb teremtőt helyezik a középpontba. Egy bhakta azonban képes megérteni a teremtés célját, ami nem más, mint hogy lehetőséget adjon az egyéni élőlényeknek, akik uralkodni akarnak az anyagi természeten. E bolygó uralkodójának ezért tudnia kell, hogy az élőlények    —    különösen az emberi lények    —    mind az érzéki élvezet kedvéért jöttek ebbe az anyagi világba. Emiatt az uralkodónak az a kötelessége, hogy segítse érzéki élvezetüket, ugyanakkor felemelje őket a Kṛṣṇa-tudathoz, hogy végül mindannyian hazatérhessenek, vissza Istenhez.

A királynak vagy a kormányfőnek ezt az elvet szem előtt tartva kell uralkodnia a világon, s így mindenki elégedett lesz. Hogyan lehet ezt véghez vinni? Számtalan olyan példa áll előttünk, mint amilyen Pṛthu Mahārāja. E bolygó fölötti uralkodásának történetét részletesen megtaláljuk a Śrīmad-Bhāgavatamban. Ha az uralkodók, kormányzók és államelnökök alkalmaznák Pṛthu Mahārāja példáját, még ebben a gyarló korban is kétségtelenül béke és virágzás uralkodna el az egész világon.