HU/SB 4.23.14
14. VERS
- sampīḍya pāyuṁ pārṣṇibhyāṁ
- vāyum utsārayañ chanaiḥ
- nābhyāṁ koṣṭheṣv avasthāpya
- hṛd-uraḥ-kaṇṭha-śīrṣaṇi
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sampīḍya—elzárásával; pāyum—a végbélnyílás kapuja; pārṣṇibhyām—a lábikrákkal; vāyum—a levegő, ami felfelé áramlik; utsārayan—felfelé nyomva; śanaiḥ—fokozatosan; nābhyām—a köldökkel; koṣṭheṣu—a szívben és a torokban; avasthāpya—rögzítve; hṛt—a szívben; uraḥ—felfelé; kaṇṭha—torok; śīrṣaṇi—a két szemöldök között.
FORDÍTÁS
Pṛthu Mahārāja egy különleges yoga ülőhelyzetet vett fel. Bokájával elzárta végbélnyílásának ajtait, jobb és bal lábikrájára nehezedett, és fokozatosan felemelte az életlevegőjét a köldök köréig, aztán a szívéig és a torkáig, végül pedig feltolta a két szemöldöke közötti pontig.
MAGYARÁZAT
Az itt leírt ülőhelyzetet muktāsanának nevezik. Ha valaki követi a yoga-folyamat szigorú elveit az alvás, az evés és a párzás szabályozására vonatkozóan, később gyakorolhatja a különféle ülőhelyzeteket is. A yoga végső célja az, hogy képessé tegye az embert saját szabad akarata szerint elhagyni a testét. Aki eljutott a yoga legfelső szintjére, az addig élhet a testében, ameddig akar, vagy — ha még nem érte el a teljes tökéletességet — el is hagyhatja a testét, s eljuthat az univerzumon belül vagy azon túl bárhová. Vannak yogīk, akik azért hagyják el a testüket, hogy a felsőbb bolygórendszerekbe menjenek, és ott élvezzék az anyagi lehetőségeket. Az intelligens yogīk azonban egyáltalán nem akarják az anyagi világban vesztegetni az idejüket. Nem érdekli őket a felsőbb bolygórendszerek kínálta anyagi kényelem, csupán azzal törődnek, hogy közvetlenül a lelki világba kerüljenek, haza, vissza Istenhez.
E vers leírásából úgy tűnik, hogy Pṛthu Mahārāja nem vágyott rá, hogy a felsőbb bolygórendszerekbe jusson. Azonnal haza akart térni, vissza Istenhez. Bár a Kṛṣṇa-tudat megvalósítása után minden misztikus yoga-gyakorlatot abbahagyott, hasznát vette, hogy valaha gyakorolta azokat, s azonnal a brahma-bhūta szintre emelkedett, hogy felgyorsítsa a visszatérését Istenhez. Ennek a bizonyos āsana rendszernek, amelyet a felszabadulás érdekében gyakorolt ülőhelyzetnek, azaz muktāsanának neveznek, az a célja, hogy sikert érjenek el a kuṇḍalinī-cakrában, és fokozatosan felemeljék az életet a mūlādhāra-cakrából a svādhiṣṭhāna-cakrába, aztán a maṇipūra-cakrába, az anāhata-cakrába, a viśuddha-cakrába és végül az ājñā-cakrába. Amikor a yogī eléri a két szemöldök közötti ājñā-cakrát, képes keresztülhatolni a brahma-randhrán, a koponyán lévő nyíláson, és eljuthat arra a bolygóra, amelyikre szeretne, akár még Vaikuṇṭha lelki birodalmába, Kṛṣṇalokára is. Az embernek tehát el kell jutnia a brahma-bhūta szintre ahhoz, hogy visszatérhessen Istenhez. Azonban azok, akik Kṛṣṇa-tudatosak, azaz akik a bhakti-yogát gyakorolják (śravaṇaṁ kīrtanaṁ viṣṇoḥ smaraṇaṁ pāda-sevanam), anélkül is visszatérhetnek Istenhez, hogy a muktāsana folyamatot végeznék. A muktāsana gyakorlatnak az a célja, hogy az ember felemelkedjen a brahma-bhūta szintre, mert enélkül nem juthat be a lelki világba. Ahogy a Bhagavad-gītā (BG 14.26) írja:
- māṁ ca yo ’vyabhicāreṇa
- bhakti-yogena sevate
- sa guṇān samatītyaitān
- brahma-bhūyāya kalpate
A bhakti-yogát gyakorló bhakti-yogī mindig a brahma-bhūta szinten áll (brahma-bhūyāya kalpate). Ha egy bhakta a brahma-bhūta szinten tud maradni, akkor halála után automatikusan bejut a lelki világba, és visszatér Istenhez. Éppen ezért egy bhaktának nem kell sajnálnia, hogy nem gyakorolta a kuṇḍalinī-cakrát, azaz nem hatolt át a hat cakrán egymás után. Ami Pṛthu Mahārāját illeti, ő már gyakorolta ezt a folyamatot, és mivel nem akarta megvárni, míg halála természetesen bekövetkezik, kihasználta a ṣaṭ-cakra áthatoló folyamatát. Testét így a saját szabad akarata szerint hagyta el, és azonnal belépett a lelki világba.