HU/SB 4.23: Prthu Maharaja hazatér
4.23.1-3. vers: Amikor életének utolsó szakaszában észrevette, hogy öregszik, Pṛthu Mahārāja, a nagy lélek, a világ királya minden összegyűjtött kincsét kiosztotta a mozgó és mozdulatlan élőlények között. A vallásos elveknek megfelelően mindenkinek járadékot biztosított, és miután eleget tett az Istenség Legfelsőbb Személyisége utasításainak, teljes összhangban Vele fiait a Földnek ajánlotta, amelyet a lányának tartottak. Aztán elhagyta alattvalói társaságát, akik bánatukban alig tudták visszatartani könnyeiket. Fájt nekik a király távolléte, aki egyedül, csupán felesége társaságában az erdőbe vonult, hogy lemondásokat végezzen.
4.23.4. vers: Miután visszavonult a családi élettől, Pṛthu Mahārāja hűségesen betartotta a visszavonult élet szabályait, és szigorú lemondásoknak vetette alá magát az erdőben. Épp olyan komolyan merült el most a lemondásban, mint korábban az uralkodásban és mindenki meghódításában.
4.23.5. vers: A tapo-vanában Pṛthu Mahārāja néha a fák kérgét és gyökerét ette, néha gyümölcs és száraz levél volt az eledele, néhány hétig pedig csupán vizet ivott. Végül már csupán levegőn élt.
4.23.6. vers: Követve az erdei élet elveit, valamint a nagy bölcsek és munik nyomdokait, Pṛthu Mahārāja vállalta az ötféle melegítő folyamatot a nyári évszak idején, az esős évszakban a zuhogó esőben állt, télen pedig nyakig a vízbe merült. Amikor aludt, a puszta földre hevert le.
4.23.7. vers: Pṛthu Mahārāja azért vállalta ezeket a szigorú lemondásokat, hogy uralkodjon szavai és érzékei fölött, hogy visszatartsa magját, valamint hogy szabályozza teste életlevegőjét. Mindezt Kṛṣṇa elégedettségére tette; semmi más célja nem volt vele.
4.23.8. vers: Szigorú lemondásait végezve Pṛthu Mahārāja lassanként rendíthetetlenné vált a lelki életben, és teljesen megszabadult minden gyümölcsöző cselekedetre irányuló vágytól. Légzését szintén szabályozta, hogy uralkodni tudjon elméje és érzékei fölött, s amiatt, hogy ezeket uralma alá hajtotta, teljesen megszabadult minden gyümölcsöző tettre irányuló vágytól.
4.23.9. vers: Pṛthu Mahārāja, az emberi lények legjobbja így a lelki fejlődés útját járta, melyet Sanat-kumāra ajánlott neki, azaz imádta az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Kṛṣṇát.
4.23.10. vers: Teljesen elmerült az odaadó szolgálatban, s napi huszonnégy órán át a szabályozó elvek alapján szigorúan követte a szabályokat és előírásokat. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa iránti szeretete és odaadása egyre erősebb lett, ő maga pedig rendíthetetlenné és tántoríthatatlanná vált.
4.23.11. vers: Rendszeres odaadó szolgálatának köszönhetően Pṛthu Mahārāja elméje transzcendentálissá vált, ezért állandóan az Úr lótuszlábára tudott gondolni. Ennek következtében megvált minden ragaszkodástól, és tökéletes tudásra tett szert, amellyel minden kétségen felül tudott kerekedni, s így kiszabadult a hamis én és az anyagi életfelfogás börtönéből.
4.23.12. vers: Amikor Pṛthu Mahārāja teljesen megszabadult a testi életfelfogástól, megvalósította a Paramātmāként mindenki szívében jelen lévő Úr Kṛṣṇát. Minden utasítást megkapott Tőle, ezért lemondott minden más yoga- és jñāna-gyakorlatról. Még a yoga és a jñāna folyamatának tökéletessége sem érdekelte, mert teljesen megértette, hogy a Kṛṣṇának végzett odaadó szolgálat az élet végső célja, és ha a jñānīk és a yogīk nem kezdenek vonzódni a kṛṣṇa-kathāhoz [a Kṛṣṇáról szóló elbeszélésekhez], a léttel kapcsolatos illúziójuk sohasem oszlik el.
4.23.13. vers: Idővel, amikor Pṛthu Mahārāja arra készült, hogy lemondjon a testéről, elméjét szilárdan Kṛṣṇa lótuszlábára rögzítette, s így tökéletesen a brahma-bhūta szinten állva elhagyta anyagi testét.
4.23.14. vers: Pṛthu Mahārāja egy különleges yoga ülőhelyzetet vett fel. Bokájával elzárta végbélnyílásának ajtait, jobb és bal lábikrájára nehezedett, és fokozatosan felemelte az életlevegőjét a köldök köréig, aztán a szívéig és a torkáig, végül pedig feltolta a két szemöldöke közötti pontig.
4.23.15. vers: Pṛthu Mahārāja az életlevegőjét fokozatosan felemelte a koponyáján lévő nyíláshoz, s ezzel elvesztette minden anyagi létre irányuló vágyát. Életlevegőjét fokozatosan a levegő összességébe, testét a föld összességébe, a testében lévő tüzet pedig a tűz összességébe merítette.
4.23.16. vers: A különböző testrészek eltérő helyzetének megfelelően Pṛthu Mahārāja az érzékek nyílásait az éterbe, a test folyadékait, a vért és a különféle váladékokat a víz összességébe, majd a földet a vízbe, a vizet a tűzbe, a tüzet a levegőbe, a levegőt az éterbe merítette, és így tovább.
4.23.17. vers: Egybeolvasztotta az elmét az érzékekkel, az érzékeket az érzéktárgyakkal, saját helyzetüknek megfelelően, az anyagi egót pedig a teljes anyagi energiába, a mahat-tattvába merítette.
4.23.18. vers: Ezek után Pṛthu Mahārāja az élőlény összes megjelölését az illuzórikus energia legfelsőbb irányítójának ajánlotta. Megválva minden megjelöléstől, amely az élőlényt foglyul ejtette, a tudás, a lemondás, valamint odaadó szolgálatának lelki ereje révén szabaddá vált. Így, eredeti Kṛṣṇa-tudatos állapotában, prabhuként, az érzékek uraként elhagyta ezt a testet.
4.23.19. vers: Arci királynő, Pṛthu Mahārāja felesége követte férjét az erdőbe. Királynő lévén teste rendkívül törékeny volt, s noha nem azt érdemelte, hogy az erdőben éljen, lótuszlábával önként a földre lépett.
4.23.20. vers: Noha nem szokott hozzá ezekhez a nehézségekhez, Arci királynő követte férjét, s ő is betartotta azokat a szabályozó elveket, melyek az erdőben élő nagy szentekre vonatkoznak. A földön aludt, és csak gyümölcsöt, virágokat és leveleket evett. Mivel nem volt alkalmas az efféle életre, elgyöngült és lesoványodott, ám a férje szolgálatából nyert boldogságnak köszönhetően nem érezte e megpróbáltatások terhét.
4.23.21. vers: Amikor Arci királynő látta, hogy férjén, aki oly kegyes volt hozzá és a földhöz, többé nem mutatkoznak az élet jelei, egy rövid időre elszomorodott, majd egy domb tetején máglyát rakott, s ráhelyezte férje holttestét.
4.23.22. vers: A királynő aztán elvégezte a szükséges temetési szertartásokat, és vizet ajánlott fel áldozatként. Megfürdött a folyóban, majd hódolatát ajánlotta az ég különféle bolygórendszereiben élő félisteneknek. Aztán körüljárta a tüzet, és miközben a férje lótuszlábára gondolt, a lángok közé lépett.
4.23.23. vers: Ezer és ezer félisten volt tanúja a hűséges Arci, a nagy Pṛthu király felesége bátor tettének, feleségeikkel együtt, s nagy elégedettségükben most valamennyien imákat zengtek a királynőhöz.
4.23.24. vers: Ebben az időben épp a Mandara-hegy tetején jártak. Feleségeik virágesőt szórtak a halotti máglyára, s beszélgetni kezdtek.
4.23.25. vers: A félistenek feleségei így szóltak: Minden dicsőséget Arci királynőnek! Jó látjuk, hogy a világ királyai császárának, Pṛthu királynak a felesége éppen úgy szolgálta férjét elméjével, beszédével és testével, ahogyan a szerencse istennője szolgálja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Yajñeśát, azaz Viṣṇut.
4.23.26. vers: A félistenek feleségei így folytatták: Nézzétek csak! Ez a hűséges hölgy, Arci, felfoghatatlan jámbor cselekedeteinek köszönhetően még mindig követi a férjét felfelé, ameddig csak szemünk ellát.
4.23.27. vers: Ebben az anyagi világban minden emberi lény rövid ideig él, ám azok, akik odaadó szolgálatot végeznek, hazatérnek, vissza Istenhez, mert valójában a felszabadulás útját járják. Az ő számukra semmi sem elérhetetlen.
4.23.28. vers: Mindenkiről tudnunk kell, hogy tévúton jár, és önvalója ellensége, ha ebben az anyagi világban olyan tetteket hajt végre, amelyek nagy erőfeszítést igényelnek, és aki azután, hogy elnyerte az emberi életformát — a lehetőséget arra, hogy megszabaduljon a szenvedésektől —, vállalja a rendkívül nehéz feladatot, amit a gyümölcsöző cselekedetek jelentenek.
4.23.29. vers: A nagy szent, Maitreya folytatta: Kedves Vidurám! Miközben a mennyekben lakók feleségei így beszélgettek, Arci királynő megérkezett arra a bolygóra, ahová férje, Pṛthu Mahārāja, a legnagyobb önmegvalósított lélek került.
4.23.30. vers: Maitreya így folytatta: A legkiválóbb bhakta, Pṛthu Mahārāja nagyon hatalmas, jellemét tekintve pedig rendkívül nagylelkű, bőkezű és nemes szívű volt. Amennyit tudtam, elmondtam neked tulajdonságairól.
4.23.31. vers: Bárki, aki hittel és eltökélten beszél Pṛthu király nemes jellemvonásairól — vagy ő maga olvas, illetve hall róluk, vagy segít abban, hogy mások hallhassák —, kétségtelenül eljut ugyanarra a bolygóra, amelyre Pṛthu Mahārāja távozott, azaz ő is hazatér a Vaikuṇṭha bolygókra, vissza Istenhez.
4.23.32. vers: Ha egy brāhmaṇa Pṛthu Mahārāja tulajdonságairól hall, tökéletes brahminikus hatalomra tesz szert; ha kṣatriya, a világ királyává válik; ha vaiśya, a többi vaiśya és az állatok ura, ha pedig śūdra, a legkiválóbb bhakta lesz.
4.23.33. vers: Nem számít, hogy valaki férfi vagy nő. Ha gyermektelen, sok gyermek apja lesz, ha nincstelen, a leggazdagabb ember lehet, ha nagy tisztelettel hallja ezt a történetet Pṛthu Mahārājáról.
4.23.34. vers: Aki háromszor hallja ezt a történetet, nagy hírnévre tesz szert, ha addig nem ismerték el a társadalomban, és nagy tudós lesz belőle, ha azelőtt írni-olvasni sem tudott. A Pṛthu Mahārājáról szóló történetek hallgatása oly áldásos, hogy elűz minden balszerencsét.
4.23.35. vers: A Pṛthu Mahārājáról szóló történet hallatán az ember naggyá válhat, hosszabb életet élhet, eljuthat a mennyei bolygókra, ellenállhat a Kali-korszak szennyének, s emellett elősegítheti a vallás, az anyagi gyarapodás, az érzékkielégítés és a felszabadulás ügyét is. Egy olyan materialistának ezért, akit az efféle célok érdekelnek, minden tekintetben ajánlatos, hogy elolvassa és meghallgassa a Pṛthu Mahārāja életéről és jelleméről szóló történeteket.
4.23.36. vers: Ha egy győzelemre és uralkodói hatalomra vágyó király háromszor elismétli Pṛthu Mahārāja történetét, mielőtt harci szekerén útnak indul, a meghódolt királyok maguktól, csupán parancsa hallatán megfizetnek neki minden adót, ahogyan Pṛthu Mahārājának tették.
4.23.37. vers: Egy tiszta bhakta, aki az odaadó szolgálat folyamatait végzi, talán transzcendentális szinten áll, mert teljesen elmerül a Kṛṣṇa-tudatban, ám odaadó szolgálata során még neki is hallania és olvasnia kell Pṛthu Mahārāja jelleméről és életéről, s másokat is erre kell ösztönöznie.
4.23.38. vers: A nagy bölcs, Maitreya így folytatta: Kedves Vidurám! Amit csak tudtam, elmondtam neked Pṛthu Mahārājáról. Ezek a történetek növelik az ember odaadását, s mindenki, aki elfogadja ezt az áldást, szintén hazatér, vissza Istenhez, akárcsak Pṛthu Mahārāja.
4.23.39. vers: Akik nagy tisztelettel és elragadtatással rendszeresen olvassák Pṛthu Mahārāja cselekedeteinek történetét, valamint rendszeresen elismétlik és elmesélik ezt másoknak is, azokban egyre erősebb, rendíthetetlen hit ébred az Úr lótuszlábában, s egyre tántoríthatatlanabbul vonzódnak majd hozzá. Az Úr lótuszlába az a hajó, amellyel az ember átkelhet a tudatlanság óceánján.