HU/SB 4.23.21
21. VERS
- dehaṁ vipannākhila-cetanādikaṁ
- patyuḥ pṛthivyā dayitasya cātmanaḥ
- ālakṣya kiñcic ca vilapya sā satī
- citām athāropayad adri-sānuni
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
deham—test; vipanna—teljes hiányában; akhila—minden; cetana—érzés; ādikam—tünetek; patyuḥ—férjének; pṛthivyāḥ—a világ; dayitasya—a kegyesnek; ca ātmanaḥ—neki magának is; ālakṣya—láttán; kiñcit—nagyon kicsit; ca—és; vilapya—szomorkodva; sā—ő; satī—a hűséges; citām—a tűzbe; atha—most; āropayat—helyezte; adri—domb; sānuni—a tetején.
FORDÍTÁS
Amikor Arci királynő látta, hogy férjén, aki oly kegyes volt hozzá és a földhöz, többé nem mutatkoznak az élet jelei, egy rövid időre elszomorodott, majd egy domb tetején máglyát rakott, s ráhelyezte férje holttestét.
MAGYARÁZAT
A királynő látta, hogy a férje nem mutat többé életjelt, s egy rövid időre elöntötte a bánat. A kiñcit szó jelentése: „egy kis ideig”. A királynő tökéletesen tudatában volt annak, hogy a férje nem halott, noha az élet jelei — a cselekvés, az intelligencia és az érzékelés — megszűntek. A Bhagavad-gītā (BG 2.13) elmondja:
- dehino ’smin yathā dehe
- kaumāraṁ yauvanaṁ jarā
- tathā dehāntara-prāptir
- dhīras tatra na muhyati
„Amint a megtestesült lélek állandóan vándorol ebben a testben a gyermekkortól a serdülőkoron át az öregkorig, a halál pillanatában is egy másik testbe költözik. Az önmegvalósított lelket azonban nem zavarja meg az efféle változás.”
Az a folyamat, amikor az élőlény az egyik testből a másikba költözik, általában halálként ismeretes. Egy józan ember azonban a halál idején nem szomorkodik, mert tudja, hogy az élőlény nem halott, csupán az egyik testből a másikba került. A királynőnek félnie kellett volna, amikor egyedül maradt a férje holttestével az erdőben, de mivel egy nagy személyiség kiváló felesége volt, bánkódott egy ideig, de azonnal megértette, hogy számos kötelesség vár rá. Így hát ahelyett, hogy szomorkodással vesztegette volna az idejét, azonnal máglyát rakott egy domb tetején, és rátette a férje testét, hogy elhamvassza.
Pṛthu Mahārāját ez a vers dayitának nevezi, mert nemcsak a királya volt a Földnek, hanem úgy is bánt vele, mint oltalmazott gyermekével. Ugyanígy vigyázott feleségére is. A királynak kötelessége volt, hogy mindenkinek védelmet nyújtson, különösen annak a területnek, amely fölött uralkodott, valamint alattvalóinak és családtagjainak is. Pṛthu Mahārāja tökéletes király lévén mindenkit megvédelmezett, ezért nevezik itt dayitának.