HU/SB 4.23.9
9. VERS
- sanat-kumāro bhagavān
- yad āhādhyātmikaṁ param
- yogaṁ tenaiva puruṣam
- abhajat puruṣarṣabhaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sanat-kumāraḥ—Sanat-kumāra; bhagavān—a leghatalmasabb; yat—az, amelyik; āha—mondta; ādhyātmikam—az életben tett lelki fejlődés; param—végső; yogam—miszticizmus; tena—azáltal; eva—bizonyára; puruṣam—a Legfelsőbb Személy; abhajat—imádta; puruṣa-ṛṣabhaḥ—a legkiválóbb az emberi lények között.
FORDÍTÁS
Pṛthu Mahārāja, az emberi lények legjobbja így a lelki fejlődés útját járta, melyet Sanat-kumāra ajánlott neki, azaz imádta az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Kṛṣṇát.
MAGYARÁZAT
Ebben a versben érthetően az áll, hogy Pṛthu Mahārāja a prāṇāyāma-yoga folyamatát végezve az Istenség Legfelsőbb Személyiségét szolgálta, ahogyan azt a szent Sanat-kumāra javasolta. Ebben a versben fontosak a puruṣam abhajat puruṣarṣabhaḥ szavak: puruṣarṣabha Pṛthu Mahārājára utal, a legkiválóbb emberi lényre, puruṣam pedig az Istenség Legfelsőbb Személyiségét jelenti. Ebből az következik, hogy az emberek között a legkiválóbb a Legfelsőbb Személyt szolgálja. Az egyik puruṣa az imádandó, a másik puruṣa pedig az imádó. Amikor az a puruṣa, aki imád — az élőlény —, arra gondol, hogy eggyé váljon a Legfelsőbb Személlyel, egyszerűen csak megzavarodik, és a tudatlanság sötétségébe süllyed. Az Úr Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban elmondja (BG 2.12): minden élőlény, aki a csatamezőn összegyűlt, Magát Kṛṣṇát is beleértve már a múltban is egyénként léteztek, és a jövőben is egyének lesznek. Ezért a két puruṣa, az élőlény és az Istenség Legfelsőbb Személyisége sohasem veszítik el azonosságukat.
Az önmegvalósított lélek állandóan az Úr szolgálatát végzi, jelenlegi és következő életében egyaránt. A bhakták számára nincs is különbség a jelenlegi és a következő élet között. Ebben az életében a kezdő bhakta megtanulja, hogyan szolgálja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, a következőben pedig a Legfelsőbb Személyhez megy Vaikuṇṭhára, s ugyanazt az odaadó szolgálatot végzi. Még a kezdő bhakta odaadó szolgálatát is brahma-bhūyāya kalpaténak nevezik. Az Úrnak végzett odaadó szolgálat sohasem számít anyagi cselekedetnek. A bhakta a brahma-bhūta szinten cselekszik, ezért már felszabadult, s így nem kell gyakorolnia a yoga semmilyen más fajtáját ahhoz, hogy közelebb jusson a brahma-bhūta szinthez. Ha egy bhakta szigorúan betartja a lelki tanítómestere utasításait, követi a szabályokat és az előírásokat, valamint énekli a Hare Kṛṣṇa mantrát, abból arra kell következtetnünk, hogy már elérte a brahma-bhūta szintet, ahogyan azt a Bhagavad-gītā (BG 14.26) is megerősíti:
- māṁ ca yo ’vyabhicāreṇa
- bhakti-yogena sevate
- sa guṇān samatītyaitān
- brahma-bhūyāya kalpate
„Aki a teljes odaadó szolgálatba merül, s nem esik vissza semmilyen körülmények között, az egyszeriben túllép az anyagi természet kötőerőin, s így a Brahman síkjára emelkedik.”