HU/SB 4.23.8


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


8. VERS

tena kramānusiddhena
dhvasta-karma-malāśayaḥ
prāṇāyāmaiḥ sanniruddha-
ṣaḍ-vargaś chinna-bandhanaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

tena—így, ilyen lemondások gyakorlásával; krama—fokozatosan; anu—állandóan; siddhena—tökéletessége által; dhvasta—összetörte; karma—gyümölcsöző cselekedetek; mala—szennyes dolgok; āśayaḥ—vágy; prāṇa-āyāmaiḥ—a prāṇāyāma-yoga légzőgyakorlataival; san—lévén; niruddha—megállította; ṣaṭ-vargaḥ—az elme és az érzékek; chinna-bandhanaḥ—teljesen elvágott minden köteléket.


FORDÍTÁS

Szigorú lemondásait végezve Pṛthu Mahārāja lassanként rendíthetetlenné vált a lelki életben, és teljesen megszabadult minden gyümölcsöző cselekedetre irányuló vágytól. Légzését szintén szabályozta, hogy uralkodni tudjon elméje és érzékei fölött, s amiatt, hogy ezeket uralma alá hajtotta, teljesen megszabadult minden gyümölcsöző tettre irányuló vágytól.


MAGYARÁZAT

A prāṇāyāmaiḥ szó nagyon fontos ebben a versben, mert a haṭha-yogīk és az aṣṭāṅga-yogīk ugyan gyakorolják a prānāyāmát, ám általában nem tudják, mi a célja. A prāṇāyāma, a misztikus yoga azt a célt szolgálja, hogy visszatartsa az elmét és az érzékeket a gyümölcsöző cselekedetek végzésétől. Azoknak az állítólagos yogīknak, akik a nyugati országokban gyakorolják a yogát, fogalmuk sincs erről. A prāṇāyāmának nem az a célja, hogy a testet megerősítse és alkalmassá tegye nehéz munkák végzésére. A cél Kṛṣṇa imádata. Az előző vers külön kiemelte, hogy Pṛthu Mahārāja minden lemondását, a prāṇāyāmát és a misztikus yoga minden gyakorlatát Kṛṣṇa imádata érdekében hajtotta végre. Pṛthu Mahārāja tehát a yogīk számára is tökéletes példakép lehet. Minden tettével egyedül az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Kṛṣṇát akarta elégedetté tenni.

Azoknak az embereknek az elméje, akik a gyümölcsöző cselekedetek rabjai, mindig tisztátalan vágyakkal van teli. A gyümölcsöző cselekedetek annak a szennyezett vágyunknak a tünetei, mely az anyagi természet feletti uralkodásra irányul. Addig, ameddig az élőlény a szennyezett vágyak irányítása alatt áll, egyik anyagi testet a másik után kell elfogadnia. Azok az állítólagos yogīk, akik nem ismerik a yoga igazi célját, csupán azért végzik a folyamatot, hogy testüket jó erőnlétben tartsák. Ezzel a gyümölcsöző tettekbe merülnek, s megköti őket a vágy, hogy egy másik testbe kerüljenek. Nincsenek tudatában annak, hogy az életnek az a végső célja, hogy eljussunk Kṛṣṇához. A śāstrák annak érdekében, hogy megóvják ezeket a yogīkat a különböző létformákon keresztül történő vándorlástól, figyelmeztetnek, hogy ebben a korban az ilyen yoga gyakorlása csak időpazarlás. A felemelkedés egyetlen eszköze a Hare Kṛṣṇa mahā-mantra éneklése.

Pṛthu király a Satya-yugában végezte a yoga gyakorlatát, ám korunkban a gyarló lelkek, akik nem képesek semmit sem követni, félreértelmezik ezt a yoga-folyamatot. A śāstrákban éppen ezért az áll: kalau nāsty eva nāsty eva nāsty eva gatir anyathā. A végkövetkeztetés az, hogy ha a karmīk, a jñānīk és a yogīk nem érkeznek el az Úr Kṛṣṇának végzett odaadó szolgálathoz, akkor állítólagos lemondásaiknak és yoga-gyakorlataiknak semmi haszna. Nārādhitaḥ: ha nem imádják Harit, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, nincs értelme, hogy a meditációs yogát végezzék, a karma-yogának éljenek, vagy épp az empirikus tudás művelésének hódoljanak. Ami a prāṇāyāmát illeti, az Úr szent nevének éneklését és az eksztatikus táncolást szintén prāṇāyāmának tekintik. Egy korábbi versben Sanat-kumāra arra utasította Pṛthu Mahārāját, hogy merüljön el örökké a Legfelsőbb Úr, Vāsudeva imádatában:

yat pāda-paṅkaja-palāśa-vilāsa-bhaktyā
karmāśayaṁ grathitam udgrathayanti santaḥ

Csakis Vāsudeva imádatával válhat meg az ember a gyümölcsöző tettekre irányuló vágyaktól. Ha nem imádják Vāsudevát, a yogīk és a jñānīk nem szabadulhatnak meg tőlük:

tadvan na rikta-matayo yatayo ’pi ruddha-
sroto-gaṇās tam araṇaṁ bhaja vāsudevam
(SB 4.22.39)

A prāṇāyāma szó ebben a versben nem utal semmiféle alantas szándékra. Az igazi cél az, hogy megerősítsük az elmét és az érzékeket, hogy az odaadó szolgálatban alkalmazhassuk őket. Jelen korunkban erre az eltökéltségre pusztán a szent nevek éneklésével    —    Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare  / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare    —    nagyon könnyen szert tehetünk.