HU/SB 4.24.28
28. VERS
- yaḥ paraṁ raṁhasaḥ sākṣāt
- tri-guṇāj jīva-saṁjñitāt
- bhagavantaṁ vāsudevaṁ
- prapannaḥ sa priyo hi me
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yaḥ—bárki; param—transzcendentális; raṁhasaḥ—az irányítónak; sākṣāt—közvetlenül; tri-guṇāt—az anyagi természet három kötőerejéből; jīva-saṁjñitāt—az élőlények, akiket jīvának neveznek; bhagavantam—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; vāsudevam—Kṛṣṇának; prapannaḥ—meghódolt; saḥ—ő; priyaḥ—nagyon kedves; hi—kétségtelenül; me—nekem.
FORDÍTÁS
Az Úr Śiva így folytatta: Bárki, aki meghódolt az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, Kṛṣṇának, aki mindennek az irányítója — az anyagi természetnek éppúgy, mint az élőlénynek —, az valóban nagyon kedves nekem.
MAGYARÁZAT
Az Úr Śiva most elmagyarázza, miért jött el személyesen a hercegekhez. Azért tette, mert a hercegek mind az Úr Kṛṣṇa bhaktái voltak. A Bhagavad-gītā (BG 7.19) elmondja:
- bahūnāṁ janmanām ante
- jñānavān māṁ prapadyate
- vāsudevaḥ sarvam iti
- sa mahātmā sudurlabhaḥ
„Sok-sok születés és halál után az igazi tudást elsajátító ember átadja magát Nekem, mert tudja, hogy Én vagyok minden ok oka, és Rajtam kívül nem létezik semmi. Az ilyen nagy lélek bizony ritka.”
Az Úr Śivával ritkán találkozhat a közönséges ember, s ugyanígy az az ember is ritkán látható, aki teljesen meghódolt Vāsudevának, Kṛṣṇának, mert a Legfelsőbb Úrnak teljesen meghódolt lélek nagyon ritka (sa mahātmā sudurlabhaḥ). Az Úr Śiva főként azért jött, hogy lássa a Pracetākat, mert a hercegek teljesen átadták magukat az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, Vāsudevának. Vāsudevát a Śrīmad-Bhāgavatam elején található oṁ namo bhagavate vāsudevāya mantra is megemlíti. Vāsudeva a végső igazság, ezért az Úr Śiva nyíltan kijelenti, hogy aki az Úr Vāsudeva bhaktája, aki meghódolt az Úr Kṛṣṇának, az igazán nagyon kedves neki. Az Úr Vāsudeva, Kṛṣṇa nemcsak a közönséges élőlények számára imádandó, hanem az olyan félistenek számára is, mint az Úr Śiva, az Úr Brahmā és a többiek. Yaṁ brahmā-varuṇendra-rudra-marutaḥ stuvanti divyaiḥ stavaiḥ (SB 12.13.1). Kṛṣṇát imádja az Úr Brahmā, az Úr Śiva, Varuṇa, Indra, Candra és az összes többi félisten. Így van ez a bhaktával is. Valójában az, aki elfogadja a Kṛṣṇa-tudatot, azonnal belopja magát azoknak a szívébe, akik csak kezdik megismerni és megérteni, mi is a Kṛṣṇa-tudat. A félistenek szintén megpróbálják megtudni, ki az, aki igazán meghódolt az Úr Vāsudevának. Mivel a Pracetā hercegek átadták magukat Vāsudevának, az Úr Śiva szívesen jött, hogy találkozzon velük.
Az Úr Vāsudevát, azaz Kṛṣṇát a Bhagavad-gītā Puruṣottamának nevezi. Valójában Ő az élvező (puruṣa) és a Legfelsőbb (uttama) is egyben. Ő mindennek az élvezője — a prakṛtié és a puruṣáé egyaránt. Az élőlény az anyagi természet három kötőerejének hatása alatt áll, ezért megpróbál uralkodni az anyagi természet felett, ám valójában nem puruṣa (élvező), hanem prakṛti, ahogy a Bhagavad-gītā (BG 7.5) leírja: apareyam itas tv anyāṁ prakṛtiṁ viddhi me parām. A jīva, az élőlény tehát prakṛti, a Legfelsőbb Úr határenergiája. Mivel kapcsolatban áll az anyagi energiával, megpróbál felülkerekedni az anyagi természeten. Ezt szintén megerősíti a Bhagavad-gītā (BG 15.7):
- mamaivāṁśo jīva-loke
- jīva-bhūtaḥ sanātanaḥ
- manaḥ-ṣaṣṭhānīndriyāṇi
- prakṛti-sthāni karṣati
„Az élőlények ebben a feltételekhez kötött világban az Én örökkévaló, parányi részeim. Feltételekhez kötött létük miatt küzdelmes harcot vívnak a hat érzékszervvel, melyhez az elme is hozzátartozik.”
Amiatt, hogy az anyagi természet feletti uralkodásra törekszik, az élőlény keményen küzd a létért. Olyan erőfeszítéssel harcol az élvezetért, hogy még az anyagi lehetőségeket sem tudja élvezni, ezért néha prakṛtinek, vagy jīvának nevezik, mert a határenergiában helyezkedik el. Amikor az élőlényt az anyagi természet három kötőereje fedi be, jīva-saṁjñitának nevezik. Kétféle élőlény van: az egyiket kṣarának, a másikat akṣarának hívják. Kṣara azokra vonatkozik, akik leestek és feltételekhez kötöttekké váltak, az akṣara pedig azokra, akik nincsenek feltételekhez kötve. Az élőlények legnagyobb része a lelki világban él, és akṣaráknak nevezik őket. Ők a Brahman helyzetében vannak, a tiszta lelki létben, s különböznek azoktól, akiket az anyagi természet három kötőereje feltételekhez köt.
Az Úr Kṛṣṇa, Vāsudeva mind a kṣara, mind az akṣara felett áll, ezért a Bhagavad-gītā (BG 15.18) Puruṣottamának nevezi. Az imperszonalisták azt mondhatják, hogy Vāsudeva a személytelen Brahman, de valójában a személytelen Brahman az alárendeltje Kṛṣṇának, ahogyan ezt a Bhagavad-gītā (BG 14.27) szintén megerősíti: brahmaṇo hi pratiṣṭhāham. A Brahma-saṁhitā (5.40) is alátámasztja, hogy Kṛṣṇa a személytelen Brahman forrása: yasya prabhā prabhavato jagadaṇḍa-koṭi. A személytelen Brahman nem más, mint Kṛṣṇa ragyogása vagy testének sugarai, s ezekben a testi sugarakban számtalan univerzum lebeg. Minden tekintetben Vāsudeva, Kṛṣṇa tehát a Legfelsőbb Úr, és az Úr Śiva nagyon elégedett azokkal, akik teljesen átadják magukat Neki. Kṛṣṇa teljes meghódolást kíván, amint arra a Bhagavad-gītā utolsó fejezetében utal (BG 18.66): sarva-dharmām parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja.
A sākṣāt — „közvetlenül” — szó nagyon fontos. Számos olyan úgynevezett „hívő” van, akik tulajdonképpen csupán karmīk és jñānīk, mert nem közvetlenül az Úr Kṛṣṇa hívei. A karmīk néha felajánlják a tetteik gyümölcsét Vāsudevának. Az ilyen felajánlásokat karmārpaṇamnak nevezik, s gyümölcsöző tetteknek tekintendők, mert a karmīk az Úr Viṣṇut egy olyan félistennek tartják, amilyen az Úr Śiva és az Úr Brahmā. Amiatt, hogy az Úr Viṣṇuról azt mondják, ugyanolyan szinten áll, mint a félistenek, azt állítják, hogy a félisteneknek meghódolni épp olyan célravezető, mint meghódolni Vāsudevának. Ezt a kijelentést utasítja vissza ez a vers, mert ha ez igaz lenne, az Úr Śiva azt mondta volna, hogy mindegy, hogy valaki neki, az Úr Vāsudevának, Viṣṇunak vagy Brahmānak hódol meg. Az Úr Śiva azonban nem mondta ezt, mert ő maga is meghódol Vāsudeva előtt, s mindenki más, aki ezt teszi, rendkívül kedves neki. Ezt jelenti ki nyíltan ebben a versben. A végkövetkeztetés az, hogy a saját híve nem kedves az Úr Śivának, ám az Úr Kṛṣṇa bhaktáját nagyon kedveli.