HU/SB 4.24.40
40. VERS
- artha-liṅgāya nabhase
- namo ’ntar-bahir-ātmane
- namaḥ puṇyāya lokāya
- amuṣmai bhūri-varcase
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
artha—jelentés; liṅgāya—kinyilvánítva; nabhase—az égnek; namaḥ—hódolatot ajánlva; antaḥ—belül; bahiḥ—és kívül; ātmane—az önvalónak; namaḥ—hódolatot ajánlva; puṇyāya—jámbor cselekedetek; lokāya—a teremtésért; amuṣmai—a halál után; bhūri-varcase—a legfelsőbb fény.
FORDÍTÁS
Kedves Uram! Transzcendentális vibrációdat kiterjesztve megnyilvánítod minden dolog valódi értelmét. Te vagy a mindent átható éter kívül és belül, és Te vagy az ebben az anyagi világban és az azon túl végrehajtott jámbor cselekedetek végső célja. Ezért újra és újra tiszteletteljes hódolatom ajánlom Neked!
MAGYARÁZAT
A védikus bizonyítékot śabda-brahmának nevezik. Számos olyan dolog létezik, amely túl van tökéletlen érzékeink felfogásán, ám a hangvibráció hiteles bizonysága tökéletes. A Védákat śabda-brahmának nevezik, mert a belőlük származó bizonyíték tartalmazza a végső megértést. Ennek az az oka, hogy a śabda-brahma, a Védák az Istenség Legfelsőbb Személyiségét képviselik. A śabda-brahma lényege azonban a Hare Kṛṣṇa mantra éneklése. Ezt a transzcendentális hangot zengve minden anyagi és lelki dolog jelentése feltárul. A Hare Kṛṣṇa mantra azonos az Istenség Személyiségével. Mindennek a jelentését a levegőn keresztül érkező hangvibráció révén értjük meg. A vibráció lehet anyagi vagy lelki, de hangvibráció nélkül nem érthetjük meg semminek a jelentését. A Védák elmondják: antar bahiś ca tat sarvaṁ vyāya nārāyaṇaḥ sthitaḥ. „Nārāyaṇa mindent átható, aki belül és kívül egyaránt létezik.” Ezt a Bhagavad-gītā (BG 13.34) is megerősíti:
- yathā prakāśayaty ekaḥ
- kṛtsnaṁ lokam imaṁ raviḥ
- kṣetraṁ kṣetrī tathā kṛtsnaṁ
- prakāśayati bhārata
„Ó, Bharata fia, ahogy a nap egymagában beragyogja ezt az egész univerzumot, úgy világítja be tudatával az élőlény és a Felsőlélek az egész testet.”
A lélek és a Felsőlélek tudata tehát egyaránt mindent átható: az élőlény korlátolt tudata az anyagi test egészét hatja át, az Úr legfelsőbb tudata pedig az egész univerzumot. Mivel a lélek jelen van a testben, tudat hatja át az egész testet; s ugyanígy mivel a Legfelsőbb Lélek, Kṛṣṇa jelen van ebben az univerzumban, minden rendben működik. Mayādhyakṣena prakṛtiḥ sūyate sa-carācaram: „Ó, Kuntī fia! Ez az anyagi természet az Én irányításom alatt működik, létrehozva a mozgó és mozdulatlan lények mindegyikét.” (BG 9.10)
Az Úr Śiva azért imádkozik az Istenség Személyiségéhez, hogy legyen kegyes hozzánk, hogy csupán a Hare Kṛṣṇa mantra éneklésével megérthessünk mindent az anyagi és a lelki világban. Az amuṣmai szó fontos e tekintetben, mert a legfelsőbb célra utal, amelyet az ember maga elé tűzhet, miután elérte a felsőbb bolygórendszereket. Akik gyümölcsöző cselekedeteket végeznek (azaz karmīk), azok múltbeli tetteik eredményeképpen eljutnak a felsőbb bolygórendszerekbe. A jñānīk, akik arra vágynak, hogy eggyé váljanak a Legfelsőbb Úr sugárzásával, azaz egyfajta monisztikus egybeolvadásra törekszenek, szintén elérik céljukat, végül azonban egyedül a bhakták — akik az Úr személyes társaságára vágynak — jutnak el a Vaikuṇṭhalokákra vagy Goloka Vṛndāvanába. Az Urat a Bhagavad-gītā (BG 10.12-13) pavitraṁ paramamként, a legtisztábbként jellemzi. Ezt is megerősíti ez a vers. Śukadeva Gosvāmī elmondja, hogy a tehénpásztorfiúk, akik az Úr Kṛṣṇával játszottak, nem közönséges élőlények voltak. Azt a lehetőséget, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségének személyes társa lehessen, csak azután kapja meg az élőlény, hogy különböző életei során számtalan jámbor tettet végrehajt. Mivel csakis az érheti Őt el, aki tiszta, Ő a legtisztább.