HU/SB 4.24.45-46
45-46. VERSEK
- snigdha-prāvṛḍ-ghana-śyāmaṁ
- sarva-saundarya-saṅgraham
- cārv-āyata-catur-bāhu
- sujāta-rucirānanam
- padma-kośa-palāśākṣaṁ
- sundara-bhru sunāsikam
- sudvijaṁ sukapolāsyaṁ
- sama-karṇa-vibhūṣaṇam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
snigdha—fénylő; prāvṛṭ—esős évszak; ghana-śyāmam—sűrű felhőkkel borított; sarva—minden; saundarya—szépség; saṅgraham—tárháza; cāru—gyönyörű; āyata—testi jellemzők; catuḥ-bāhu—a négykarúnak; su-jāta—a leggyönyörűbb; rucira—nagy örömet okozó; ānanam—arc; padma-kośa—a lótuszvirág takarója; palāśa—szirmok; akṣam—szemek; sundara—szépséges; bhru—szemöldökök; su-nāsikam—ívelt orr; su-dvijam—gyönyörű fogak; su-kapola—gyönyörű homlok; āsyam—arc; sama-karṇa—ugyanolyan szép fülek; vibhūṣaṇam—teljesen feldíszítve.
FORDÍTÁS
Az Úr szépsége az esős évszak sötét felhőjére emlékeztet. Ahogy az eső csillog, úgy csillognak az Ő testi vonásai is, és Ő minden szépség tárháza. Négy karja van, arca pedig a lótusz szirmaira emlékeztető szemeivel, csodálatos, ívelt orrával, elmét vonzó mosolyával, gyönyörű homlokával és ugyanilyen gyönyörű, felékesített fülével maga a tökéletes szépség.
MAGYARÁZAT
A nyári évszak perzselő hősége után a sötét felhők az égen rendkívül kellemes látványt nyújtanak. A Brahma-saṁhitā megerősíti: barhāvataṁsam asitāmbuda-sundarāṅgam. Az Úr pávatollat visel a hajában, testének színe pedig olyan, akár egy fekete felhő. A sundara vagy snigdha szó azt jelenti, hogy „nagyon kellemes”. Kandarpa-koṭi-kamanīya. Kṛṣṇa szépsége olyan megnyerő, hogy millió és millió Kandarpa szépségét sem lehet hozzá hasonlítani. Az Úr Viṣṇu testét gazdagon borítják az ékességek, ezért az Úr Śiva Nārāyaṇa, azaz Viṣṇu e leggazdagabb formáját akarja megpillantani. Általában az Úr imádata Nārāyaṇa, azaz Viṣṇu imádatával kezdődik, míg az Úr Kṛṣṇa és Rādhā imádata nagyon bensőséges. Az Úr Nārāyaṇát a pāñcarātrika-vidhi, vagyis a szabályozó elvek alapján, míg az Úr Kṛṣṇát a bhāgavata-vidhi szerint kell imádni. Senki sem imádhatja az Urat a bhāgavata-vidhi szerint, ha nem ment keresztül a pāñcarātrika-vidhi szabályain. A kezdő bhakták a pāñcarātrika-vidhi, azaz a Nārada-pañcarātrában leírt szabályozó elvek szerint imádják az Urat. Rādhā-Kṛṣṇát nem közelíthetik meg, ezért a szabályozó elvek szerinti templomi imádatot Lakṣmī-Nārāyaṇának ajánlják fel. Annak ellenére, hogy ez Rādhā-Kṛṣṇa vigrahának (formának) történik, imádatukat Lakṣmī-Nārāyaṇa imádataként kell elfogadni. A pañcarātrika-vidhi szerint történő imádatot vidhi-mārgának, a bhāgavata-vidhi elvei szerinti imádatot pedig rāga-mārgának hívják. A rāga-mārga szabályai különösen azoknak a bhaktáknak valók, akik a Vṛndāvana szintre emelkedtek fel.
Vṛndāvana lakói — a gopīk, Yaśodā anya, Nanda Mahārāja, a tehénpásztorfiúk, a tehenek és mindenki más — valójában a rāga-mārga vagy bhāgavata-mārga szinten állnak. Öt alapvető rasa jellemző rájuk: dāsya, sakhya, vātsalya, mādhurya és śānta rasa. Annak ellenére azonban, hogy ez az öt rasa megtalálható a bhāgavata-mārgában, a bhāgavata-mārga főleg a vātsalyában és a mādhuryában, azaz a szülői és szerelmi kapcsolatokban jelenik meg. Ám létezik vipralambha-sakhya is, az Úr magasabb rendű baráti imádata, amelyet főleg a tehénpásztorfiúk élveznek. Noha Kṛṣṇa és a tehénpásztorfiúk között barátság áll fenn, ez különbözik attól az aiśvarya barátságtól, ami Kṛṣṇa és Arjuna között áll fenn. Amikor Arjuna megpillantotta a viśva-rūpát, az Úr hatalmas kozmikus alakját, félt, amiért Kṛṣṇával korábban közönséges barátként bánt, s ezért a bocsánatáért esedezett. A tehénpásztorfiúk viszont, Kṛṣṇa vṛndāvanai barátai, néha Kṛṣṇa vállán lovagolnak. Egyenrangúként bánnak Kṛṣṇával, úgy, ahogy egymással. Sohasem félnek Tőle, és a bocsánatáért sem könyörögnek soha. A rāga-mārga vagy bhāgavata-mārga barátság tehát Kṛṣṇával egy magasabb szinten, a vipralambha barátság síkján áll fenn. A vṛndāvanai rāga-mārga kapcsolatokban szülői barátságot, szülői szolgálatot és szerelmi szolgálatot láthatunk.
Vannak gátlástalan emberek, akik azonnal a rāga-mārga elveit akarják elfogadni, anélkül, hogy Kṛṣṇát a pañcarātrika-vidhi vidhi-mārga szabályozó elvei szerint szolgálnák. Az ilyen embereket sahajiyāknak nevezik. Vannak démonok is, akik Kṛṣṇa és a gopīk kedvteléseit ecsetelgetik nagy élvezettel, s erkölcstelenségükben kihasználják Kṛṣṇát. Ezek a démonok, akik könyveket nyomtatnak és verseket írnak a rāga-mārga elvekről, kétségtelenül a pokolba vezető úton járnak, és sajnos másokat is magukkal rántanak a mélybe. A Kṛṣṇa-tudatos bhaktáknak nagyon kell ügyelniük arra, hogy elkerüljék az ilyen démonokat. Az embernek szigorúan követnie kell a vidhi-mārga szabályozó elveit Lakṣmī-Nārāyaṇa imádatában, még akkor is, ha az Úr Rādhā-Kṛṣṇaként van jelen a templomban. Rādhā-Kṛṣṇa magában foglalja Lakṣmī-Nārāyaṇát, ezért amikor valaki a szabályozó elvek szerint imádja az Urat, az Úr Lakṣmī-Nārāyaṇa szerepében fogadja el az imádatot. Az odaadás nektárja mindenre kiterjedő utasításokat ad Rādhā-Kṛṣṇa vagy Lakṣmī-Nārāyaṇa vidhi-mārga imádatához. Noha a vidhi-mārga imádatban hatvannégy sértés létezik, amit az ember elkövethet, a rāga-mārga imádatban nincs jelentősége az ilyen sértéseknek, mert az azon a szinten álló bhakták rendkívül emelkedettek, és az ő esetükben nem beszélhetünk semmiféle sértésről. Ha azonban a vidhi-mārga szinten nem követjük a szabályozó elveket, és nem neveljük arra a szemünket, hogy felismerje a sértéseket, akkor nem fogunk fejlődni.
Kṛṣṇa szépségének leírása közben az Úr Śiva a cārv-āyata-catur-bāhu sujāta-rucirānanam szavakat használja Nārāyaṇa, vagyis Viṣṇu gyönyörű négykarú formájára utalva. Akik az Úr Kṛṣṇát imádják, sujāta-rucirānanamnak nevezik Őt. A viṣṇu-tattvában a Legfelsőbb Úrnak száz és száz, ezer és ezer, millió és millió formája van, ám valamennyi közül Kṛṣṇa a legszebb. Ezért azok számára, akik Kṛṣṇát imádják, a versben a sujāta-rucirānanam szó szerepel.
Az Úr Viṣṇu négy karjának mind más és más a feladata. Azok a kezei, amelyekben lótuszvirágot és kagylókürtöt tart, a bhaktáknak szólnak, míg a másik két kéz, amely korong alakú fegyverét és egy buzogányt vagy husángot tart, a démonoknak van. Igazság szerint az Úrnak mindegyik karja áldásos, akár kagylókürtöt és virágot, akár buzogányt és cakrát tart. Azok a démonok, akik az Úr Viṣṇu cakra korongjától pusztulnak el, a lelki világba emelkednek fel, éppen úgy, mint a bhakták, akiket, a lótuszvirágot és kagylókürtöt tartó kezek védelmeznek. Ám a démonok, akik így eljutnak a lelki világba, a személytelen Brahman-sugárzásba kerülnek, míg a bhakták a Vaikuṇṭha bolygók földjére léphetnek. Az Úr Kṛṣṇa bhaktái azonnal a Goloka Vṛndāvana bolygóra emelkednek.
Az Úr szépségét az esőhöz hasonlítják, mert az esős évszakban a zivatar egyre nagyobb örömet okoz az embereknek. A nyár perzselő hősége után mindannyian nagyon élvezik az esős évszakot, sőt a falvakban még ki is mennek a szabadba, hogy közvetlenül érezzék az esőt. Az Úr testi jegyeit emiatt az esős évszak felhőihez hasonlítják. A bhaktáknak nagy élvezetet jelent az Úr szépsége, mert Ő minden szépség tárháza, s a vers éppen ezért a sarva-saundarya-saṅgraham szavakat használja. Senki sem mondhatja, hogy az Úrnak nincs elegendő csodálatos testrésze. Az Úr teste teljesen pūrṇam. Minden teljes: Isten teremtése, Isten szépsége és Isten testi jegyei egyaránt. Mindezek olyannyira teljesek, hogy az ember minden vágya maradéktalanul teljesülhet, ha meglátja az Úr szépségét. A sarva-saundarya szavak arra utalnak, hogy az Úrban a szépségnek az anyagi és a lelki világban megnyilvánuló minden változata megtalálható. Mind a materialisták, mind a transzcendentalisták élvezhetik az Úr szépségét. A Legfelsőbb Úr mindenki számára vonzó, beleértve a démonokat és a bhaktákat, a materialistákat és a transzcendentalistákat is, ezért Kṛṣṇának hívják. Ugyanígy bhaktái is mindenkit vonzanak. Ahogy a Ṣaḍ-gosvāmī-stotra írja: dhīrādhīra-jana-priyau — a Gosvāmīk ugyanolyan kedvesek a dhīrának (a bhaktáknak), mint az adhīrának (a démonoknak). A démonok nem örültek túlságosan az Úr Kṛṣṇának, amikor jelen volt Vṛndāvanában, ám a hat Gosvāmīt még a démonok is kedvelték, amikor Vṛndāvanában éltek. Ez a csodálatos abban, ahogyan az Úr a bhaktáival bánik: néha nagyobb elismerést biztosít nekik, mint amennyit Ő Maga elfogad. A kurukṣetrai csatamezőn például úgy harcolt, hogy csupán utasításokat adott. Mégis Arjunáé volt minden érdem a harc után. Nimitta-mātraṁ bhava savyasācin: „Ó Savyasācī [Arjuna], te csupán eszköz lehetsz a harcban.” (BG 11.33) Mindent az Úr rendezett el, de a győzelem dicsőségét Arjunának adta. Ugyanígy a Kṛṣṇa-tudatos mozgalomban minden az Úr Caitanya jóslatai szerint történik, ám az érdem az Úr Caitanya őszinte szolgáinak jár. Emiatt mondja ez a vers az Úrról: sarva-saundarya-saṅgraham.