HU/SB 4.24.52
52. VERS
- padā śarat-padma-palāśa-rociṣā
- nakha-dyubhir no ’ntar-aghaṁ vidhunvatā
- pradarśaya svīyam apāsta-sādhvasaṁ
- padaṁ guro mārga-gurus tamo-juṣām
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
padā—a lótuszláb által; śarat—ősz; padma—lótuszvirág; palāśa—szirmok; rociṣā—nagyon kellemes; nakha—körmök; dyubhiḥ—a fénnyel; naḥ—miénk; antaḥ-agham—a piszkos dolgokat; vidhunvatā—ami képes megtisztítani; pradarśaya—csak mutasd meg; svīyam—a sajátodat; apāsta—megsemmisíted; sādhvasam—az anyagi világ gondjait; padam—lótuszláb; guro—ó, legfelsőbb lelki tanítómester; mārga—az út; guruḥ—lelki tanítómestere; tamaḥ-juṣām—a tudatlanságban szenvedőknek.
FORDÍTÁS
Drága Uram! Két lótuszlábad annyira szép, hogy az őszi lótuszvirág két nyíló szirmához hasonlít, s még körmei is olyan erős fényt árasztanak, hogy nyomban eloszlatnak minden sötétséget a feltételekhez kötött lélek szívében. Drága Uram! Kérlek, mutasd meg nekem azt az alakodat, amely minden sötétséget elűz a bhakta szívéből! Ó, Uram! Te vagy mindenki legfelsőbb lelki tanítómestere, ezért mint lelki tanítómester, megvilágosodást adhatsz minden feltételekhez kötött léleknek, akit a tudatlanság sötétsége borít.
MAGYARÁZAT
Az Úr Śiva hiteles leírást adott az Úr alakjáról, s most lótuszlábát kívánja látni. Amikor egy bhakta látni szeretné az Úr transzcendentális alakját, úgy kezdi a meditációját az Úr testén, hogy először az Úr lábára tekint. A Śrīmad-Bhāgavatamot az Úr transzcendentális hang-formájának tartják, és a tizenkét ének az Úr transzcendentális formája szerint oszlik meg. Első és Második Énekét az Úr két lótuszlábának nevezik, s ezért az Úr Śiva azt ajánlja, hogy először arra kell törekednünk, hogy az Úr lótuszlábát pillantsuk meg. Ez azt is jelenti, hogy aki komolyan szeretné olvasni a Śrīmad-Bhāgavatamot, annak azzal kell kezdenie, hogy az Első és a Második Éneket komolyan áttanulmányozza.
Az Úr lótuszlábának a szépségét a vers az ősszel nyíló lótuszvirág szirmaihoz hasonlítja. A természet törvényeinek elrendezéséből ősszel a folyók és tavak szennyes vagy iszapos vize egészen megtisztul, s azok a lótuszok, melyek ekkor tájt nyílnak a tavakban, rendkívül tündöklőek és szépek. A lótuszvirágot az Úr lótuszlábához, szirmait pedig az Úr körmeihez hasonlítják. Az Úr lábának körmei nagyon fényesek, ahogy azt a Brahma-saṁhitā is tanúsítja. Ānanda-cinmaya-sad-ujjvala-vigrahasya: az Úr transzcendentális testének minden részlete ānanda-cinmaya-sad-ujjvalából van, s így mindig ragyog. Ahogy a napfény oszlatja el az anyagi világ sötétjét, úgy űzi el egy szempillantás alatt az Úr testéből áradó ragyogás a feltételekhez kötött lélek szívében rejlő sötétséget. Aki tehát igazán meg szeretné érteni a transzcendentális tudományt, és igazán meg szeretné pillantani az Úr transzcendentális alakját, annak mindenekelőtt arra kell törekednie, hogy a Śrīmad-Bhāgavatam Első és Második Énekének tanulmányozásával az Úr lótuszlábát láthassa. Amikor valaki meglátja az Úr lótuszlábát, az minden kétséget és félelmet eloszlat a szívében.
A Bhagavad-gītāban az áll, hogy az embernek meg kell szabadulnia a félelemtől ahhoz, hogy fejlődhessen a lelki életben. Abhayaṁ sattva-saṁśuddhiḥ. (BG 16.1-3) A félelem az anyagi kötelékek eredménye. A Śrīmad-Bhāgavatam (SB 11.2.37) azt is elmondja, hogy bhayaṁ dvitīyābhiniveśataḥ syāt: a félelmet a testi életfelfogás teremti. Ameddig az élőlény úgy gondolkodik, hogy ő ez az anyagi test, addig teli van félelemmel, ám amint megszabadul az anyagi felfogástól, nyomban brahma-bhūta, azaz önmegvalósított lesz, és megszabadul minden félelemtől. Brahma-bhūtaḥ prasannātmā (BG 18.54). Ha az élőlény nem mentes a félelemtől, nem lehet derűs. A bhakták, az Úr hívei mentesek minden félelemtől, s mindig derűsek, mert állandóan elmerülnek az Úr lótuszlábának szolgálatában. Az írások azt is elmondják:
- evaṁ prasanna-manaso
- bhagavad-bhakti-yogataḥ
- bhagavat-tattva-vijñānaṁ
- mukta-saṅgasya jāyate
- (SB 1.2.20)
A bhagavad-bhakti-yoga gyakorlásával az ember megszabadul a félelemtől és boldog lesz. Amíg valaki nem szabadul meg a félelemtől és nem lesz boldog, nem értheti meg Isten tudományát. Bhagavat-tattva-vijñānaṁ mukta-saṅgasya jāyate. Ez a vers azokra utal, akik teljesen megszabadultak az anyagi világban tapasztalható rettegéstől. Amikor valaki ily módon felszabadul, valóban felfoghatja az Úr testének transzcendentális jellemzőit. Az Úr Śiva éppen ezért mindenkinek azt tanácsolja, hogy gyakorolja a bhagavad-bhakti-yogát. A következő versekből megtudhatjuk, hogy így cselekedvén az ember valóban felszabadulhat, és lelki boldogságot élvezhet.
Az írások ezenkívül kijelentik:
- oṁ ajñāna-timirāndhasya
- jñānāñjana-śalākayā
- cakṣur unmīlitaṁ yena
- tasmai śrī-gurave namaḥ
Az Úr a legfelsőbb lelki tanítómester, és a Legfelsőbb Úr hiteles képviselője szintén lelki tanítómester. Az Úr belülről világítja meg a bhaktát lótuszlába körmének fényével, képviselője, a lelki tanítómester pedig kívülről világosítja fel. Csakis úgy fejlődhet az ember a lelki életben, és úgy értheti meg a védikus tudást, ha az Úr lótuszlábára gondol, és mindig megfogadja a lelki tanítómester tanácsát.
- yasya deve parā bhaktir
- yathā deve tathā gurau
- tasyaite kathitā hy arthāḥ
- prakāśante mahātmanaḥ
A Védák (Svetāśvatara Up. 6.23) kijelentik ezzel, hogy akinek töretlen hite van az Úr lótuszlábában és a lelki tanítómesterben, az előtt feltárul a védikus tudás valódi értelme.