HU/SB 4.24.58


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


58. VERS

athānaghāṅghres tava kīrti-tīrthayor
antar-bahiḥ-snāna-vidhūta-pāpmanām
bhūteṣv anukrośa-susattva-śīlināṁ
syāt saṅgamo ’nugraha eṣa nas tava


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

atha—ezért; anagha-aṅghreḥ—az én Uramnak, akinek lótuszlába minden kedvezőtlen dolgot elpusztít; tava—Tiéd; kīrti—dicsőítés; tīrthayoḥ—a szent Gangesz-víz; antaḥ—benne; bahiḥ—és azon kívül; snāna—megfürödve; vidhūta—mosta; pāpmanām—az elme beszennyezett állapota; bhūteṣu—a közönséges élőlényeknek; anukrośa—áldás vagy kegy; su-sattva—teljesen a jóságban; śīlinām—azoknak, akik ilyen tulajdonságokkal rendelkeznek; syāt—hadd legyen; saṅgamaḥ—társaság; anugrahaḥ—kegy; eṣaḥ—ez; naḥ—nekünk; tava—Tiéd.


FORDÍTÁS

Drága Uram! Lótuszlábad minden áldás oka s a bűn minden szennyének elpusztítója. Ezért könyörgöm Hozzád, Uram, hogy áldj meg bhaktáid társaságával, akik lótuszlábadat imádva teljesen megtisztultak, s akik oly kegyesek a feltételekhez kötött lelkekhez! Úgy érzem, az lesz igazi áldásod, ha megengeded, hogy az ő társaságukba kerüljek.


MAGYARÁZAT

A Gangesz vizét azért dicsőítik, mert képes bármilyen bűnös visszahatást megsemmisíteni. Úgy is mondhatnánk, hogy amikor valaki megfürdik a Gangeszban, megszabadul az élet minden szennyétől. Vizét azért ünneplik így, mert az Istenség Legfelsőbb Személyisége lótuszlábától ered. Éppen így azok, akik közvetlen kapcsolatban állnak az Istenség Legfelsőbb Személyisége lótuszlábával, s akik elmerülnek dicsőségének éneklésében, megszabadulnak minden anyagi szennyeződéstől. Az ilyen tiszta bhakták képesek arra, hogy kegyükben részesítsék a közönséges feltételekhez kötött lelkeket. Śrīla Vṛndāvana dāsa Ṭhākura énekelte egy dalában, hogy az Úr Caitanya bhaktái olyan hatalmasak, hogy mindegyikük képes felszabadítani egy egész univerzumot. A bhakták feladata az tehát, hogy prédikálják az Úr dicsőségét, és minden feltételekhez kötött lelket felemeljenek a śuddha-sattva, a tiszta jóság szintjére. Ebben a versben a su-sattva a śuddha-sattvát, az anyagi jóság felett álló transzcendentális szintet jelenti. Követendő imáival az Úr Śiva arra tanít bennünket, hogy a legjobb, ha menedéket keresünk az Úr Viṣṇunál és az Ő vaiṣṇava híveinél.