HU/SB 4.25.11
11. VERS
- so ’nveṣamāṇaḥ śaraṇaṁ
- babhrāma pṛthivīṁ prabhuḥ
- nānurūpaṁ yadāvindad
- abhūt sa vimanā iva
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ—ez a Purañjana király; anveṣamāṇaḥ—keresett; śaraṇam—menedéket; babhrāma—átutazta; pṛthivīm—az egész Föld bolygót; prabhuḥ—hogy független úrrá váljon; na—soha; anurūpam—kedvére való; yadā—amikor; avindat—talált; abhūt—vált; saḥ—ő; vimanāḥ—rossz kedvű; iva—mint.
FORDÍTÁS
Purañjana király kutatni kezdett egy alkalmas hely után, ahol élhetne. Az egész világot bejárta, ám még hosszú vándorlás után sem talált kedvére való helyet. Rosszkedvű és csalódott volt.
MAGYARÁZAT
Purañjana vándorlása napjaink hippijeinek utazásaira hasonlít. A hippik általában kiváló családapák és jóravaló családok fiai — nem minden esetben szegények. Valamilyen oknál fogva mégis elhagyják gazdag apjuk menedékét, és vándorútra indulnak a világban. Ahogy a vers leírja, az élőlény prabhu, úr akar lenni. A prabhu szó jelentése „mester”, „úr”, ám az élőlény valójában nem úr — ő Isten örök szolgája. Amikor az élőlény elhagyja Isten, Kṛṣṇa menedékét, és megpróbál független prabhu lenni, az egész teremtést bejárja. A teremtésben nyolcmillió-négyszázezer létforma, valamint milliárd és milliárd bolygó van. Az élőlény ezekben a különféle testekben vándorol a különféle bolygókon keresztül, s így Purañjana királyhoz hasonlít, aki alkalmas lakhelyet keresve járta be az egész világot.
Śrī Narottama dāsa Ṭhākura így énekelt egyik dalában: karma-kāṇḍa, jñāna-kāṇḍa, kevala viṣera bhāṇḍa. „A karma-kāṇḍa [gyümölcsöző cselekedetek] és a jñāna-kāṇḍa [spekuláció] útja olyan, akár egy méreggel teli pohár.” Amṛta baliyā yebā khāya, nānā yoni sadā phire: „Aki nektárnak véli ezt a mérget és megissza, az a különböző létformákba kénytelen vándorolni.” Kadarya bhakṣaṇa kare: „Aszerint, hogy milyen testet kapott, a legkülönfélébb undorító dolgokat eszi.” Amikor például az élőlény disznótestbe kerül, ürüléket eszik. Amikor varjútestben él, minden szemetet, gennyet és nyálat megeszik, és örömét leli benne. Narottama dāsa Ṭhākura ezzel rámutat, hogy az élőlény különféle testekben utazik, és mindenféle visszataszító dolgot eszik. Ha végül nem találja meg a boldogságát, akkor vagy elmegy a kedve mindentől, vagy felcsap hippinek.
Ez a vers elmondja (na anurūpam), hogy a király sohasem talált olyan helyet, ami megfelelt volna céljainak. Ez azért van így, mert az anyagi világban az élőlény egyetlen létformában és egyetlen bolygón sem lehet boldog, hiszen az anyagi világban semmi sem felel meg a szellemi léleknek. Ahogyan ez a vers leírja, az élőlény függetlenül akar prabhu lenni, amint azonban felhagy ezzel a gondolattal, és Isten, Kṛṣṇa szolgája lesz, azon nyomban boldogság vár rá. Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura így énekel:
- miche māyāra vaśe,
- yāccha bhese’,
- khāccha hābuḍubu, bhāi
„Kedves élőlény, miért ragadnak magukkal māyā hullámai?” A Bhagavad-gītā (BG 18.61) kijelenti:
- īśvaraḥ sarva-bhūtānāṁ
- hṛd-deśe ’rjuna tiṣṭhati
- bhrāmayan sarva-bhūtāni
- yantrārūḍhāni māyayā
„Ó, Arjuna, a Legfelsőbb Úr mindenki szívében jelen van. Ő irányítja az élőlények vándorútját, akik az anyagi energia szekerén ülnek.”
Az élőlényt a test szekere szállítja számtalan létformán és bolygón keresztül. Bhaktivinoda Ṭhākura ezért megkérdezi az élőlénytől, miért viszik magukkal ezek a test-szekerek, hogy a legkülönfélébb körülmények közé helyezzék. Azt javasolja az élőlénynek, hogy emelkedjen felül māyā hullámain azzal, hogy meghódol Kṛṣṇának.
- jīva kṛṣṇa-dāsa,
- e viśvāsa,
- karle ta’ āra duḥkha nāi
Amint szemben találjuk magunkat Kṛṣṇával, Kṛṣṇa azt tanácsolja:
- sarva-dharmān parityajya
- mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja
- ahaṁ tvāṁ sarva-pāpebhyo
- mokṣayiṣyāmi mā śucaḥ
„Add fel a vallás minden változatát, s hódolj meg egyedül Énelőttem! Én megszabadítalak minden bűnös visszahatástól, ne félj!” (BG 18.66)
Így azonnal véget vethetünk az egyik testből a másikba és az egyik bolygóról a másikra történő utazásnak. Śrī Caitanya Mahāprabhu azt mondja: brahmāṇḍa bhramite kona bhāgyavān jīva (Cc. Madhya 19.151). Ha utazása során az élőlény olyan szerencsés, hogy megkapja a bhakták társaságának áldását, és eljön a Kṛṣṇa-tudatba, valódi élete elkezdődik. Ez a Kṛṣṇa-tudatú mozgalom minden vándorló élőlénynek megadja a lehetőséget, hogy menedéket találjon Kṛṣṇánál, s így elérje a boldogságot.
Ebben a versben a vimanā iva szavak nagyon fontosak. Az anyagi világban még a mennyek nagy hatalmú királya is teli van aggodalmakkal. Ha még az Úr Brahmā is örökké aggódik, mit szólhatunk azokról a közönséges élőlényekről, akik ezen a bolygón tevékenykednek? A Bhagavad-gītā (BG 8.16) megerősíti:
- ābrahma-bhuvanāl lokāḥ
- punar āvartino ’rjuna
„Az anyagi világ a legfelsőbb bolygótól a legalsóbbig a szenvedések birodalma, ahol az ismétlődő születés és halál az úr.” Az anyagi világban az élőlény sohasem elégedett. Még akkor is csupa aggodalom, ha az Úr Brahmā, Indra vagy Candra helyzetébe kerül, mert a boldogság földjének tekinti ezt az anyagi világot.