HU/SB 4.25.10


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


10. VERS

āsīt purañjano nāma
rājā rājan bṛhac-chravāḥ
tasyāvijñāta-nāmāsīt
sakhāvijñāta-ceṣṭitaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

āsīt—volt; purañjanaḥ—Purañjana; nāma—nevű; rājā—király; rājan—ó, király; bṛhat-śravāḥ—aki jeles tetteket hajtott végre; tasya—övé; avijñāta—az ismeretlen; nāmā—nevű; āsīt—volt; sakhā—barát; avijñāta—ismeretlen; ceṣṭitaḥ—akinek a cselekedetei.


FORDÍTÁS

Kedves királyom! Élt valaha egy Purañjana nevű király, aki híres volt jeles tetteiről. Volt egy Avijñāta [„Ismeretlen”] nevű barátja, akinek cselekedeteit senki sem foghatta fel.


MAGYARÁZAT

Minden élőlény purañjana. A puram szó jelentése „ebben a testben, ebben a formában”, a jana szóé pedig „élőlény”. Így hát mindenki purañjana. Úgy mondják, hogy minden élőlény a teste királya, mert teljes szabadságot kapott, hogy testét akarata szerint használja. Általában azonban érzékkielégítésre használja, mert aki testi létfelfogásban él, az úgy érzi, hogy az élet végső célja az érzékek szolgálata. Ez a karma-kāṇḍa folyamata. Azt, aki nem rendelkezik belső tudással, valamint nem tudja, hogy ő valójában a testben élő lélek, és csupán bolond módjára az érzékek parancsait követi, materialistának nevezik. Azt a materialista embert, akit az érzékkielégítés érdekel, purañjanának nevezhetjük, s amiatt, hogy saját kénye-kedvének megfelelően használja az érzékeit, királynak is hívhatjuk. Egy felelőtlen király a királyi rangot saját tulajdonának tekinti, és kincstárát helytelenül saját érzékkielégítésére használja.

A bṛhac-chravāḥ szó szintén fontos. A śravah szó hírnevet jelent. Az élőlény ősidőktől fogva híres, mert, ahogy a Bhagavad-gītā (BG 2.20) írja, na jāyate mriyate vā    —    „Az élőlény sohasem született, és sohasem hal meg.” Mivel örök, tettei is örökek, noha különféle testekben hajtja végre azokat. Na hanyate hanyamāne śarīre: „Nem hal meg még a test pusztulása után sem.” Az élőlény egyik testből a másikba vándorol, és különféle cselekedeteket hajt végre. Minden testben számtalan tettet végez. Néha nagy hős lesz belőle    —    mint Hiraṇyakaśipu és Kaṁsa, vagy a modern korban Napóleon és Hitler. Az ilyen emberek cselekedetei kétségtelenül nagyon híresek, ám amint testük elpusztul, minden másnak is vége szakad. Csak a nevük marad fenn. Az élőlényt éppen ezért bṛhac-chravāḥnak nevezhetjük: tettei következtében hírnévre tehet szert. Van azonban egy barátja, akit nem ismer. A materialisták nem tudják, hogy Isten velük van, mint Felsőlélek, aki minden élőlény szívében ott lakozik. Noha a Paramātmā barátként ott ül a jīvātmā mellett, a jīvātmā, az élőlény nem tudja ezt. Emiatt nevezik avijñāta-sakhānak, ami azt jelenti: „akinek van egy ismeretlen barátja”. Az avijñāta-ceṣṭitaḥ szó is fontos, mert az élőlény erejét megfeszítve dolgozik a Paramātmā irányítása alatt, és elragadják a természet törvényei, mégis azt hiszi, hogy független Istentől és az anyagi természet szigorú törvényeitől. A Bhagavad-gītāban (BG 2.24) ez áll:

acchedyo ’yam adāhyo ’yam
akledyo ’śoṣya eva ca
nityaḥ sarva-gataḥ sthāṇur
acalo ’yaṁ sanātanaḥ

„Az egyéni lélek törhetetlen, feloldhatatlan, és sem megégetni, sem felszárítani nem lehet. Örökkévaló, mindenhol jelen van, változatlan, rendíthetetlen, és örökké ugyanaz.”

Az élőlény sanātana, örök. Semmilyen fegyverrel nem lehet megölni, tűz nem égetheti hamuvá, víz nem áztathatja vagy nedvesítheti, levegő nem száríthatja fel, ezért úgy mondják, ellenáll az anyagi visszahatásoknak. Noha testét örökké változtatja, az anyagi körülmények nincsenek rá hatással. Anyagi feltételek közé került, és barátja, a Felsőlélek irányítása szerint cselekszik. A Bhagavad-gītā (BG 15.15) kijelenti:

sarvasya cāhaṁ hṛdi sanniviṣṭo
mattaḥ smṛtir jñānam apohanaṁ ca

„Én mindenki szívében ott lakozom, s Tőlem jön az emlékezet, a tudás és a feledékenység.” Az Úr így Paramātmāként mindenki szívében jelen van, és útmutatást ad az élőlénynek, hogy úgy cselekedhessen, ahogyan csak akar. Az élőlény sem jelenlegi, sem előző életeiben nem tudja, hogy az Úr lehetőséget ad számára, hogy különféle vágyai beteljesüljenek. Az Úr engedélye nélkül senki sem válthatja egyetlen tervét sem valóra. A feltételekhez kötött lélek számára ismeretlenek azok a lehetőségek, melyeket az Úr ad neki.