HU/SB 4.25.13
13. VERS
- sa ekadā himavato
- dakṣiṇeṣv atha sānuṣu
- dadarśa navabhir dvārbhiḥ
- puraṁ lakṣita-lakṣaṇām
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ—az a Purañjana király; ekadā—egyszer; himavataḥ—a Himalája hegységnek; dakṣiṇeṣu—déli; atha—ezután; sānuṣu—a hegyláncon; dadarśa—talált; navabhiḥ—kilenccel; dvārbhiḥ—kapuk; puram—város; lakṣita—látható; lakṣaṇām—minden áldásos lehetőség birtokában van.
FORDÍTÁS
Egyszer vándorútja során a Himalája déli oldalán, a Bhārata-varṣának nevezett területen [India területén] egy várost pillantott meg, amelyet kilenc kapu vett körbe, s amely mindenre kedvező lehetőséget biztosított.
MAGYARÁZAT
A Himalája hegységtől délre elterülő földterület India földje, amelyet Bhārata-varṣaként ismertek. Ha az élőlény Bhārata-varṣában születik meg, rendkívül szerencsésnek tartják. Caitanya Mahāprabhu kijelentette:
- bhārata-bhūmite haila manuṣya-janma yāra
- janma sārthaka kari’ kara para-upakāra
- (Cc. Ādi 9.41)
Aki Bhārata-varṣa földjén születik meg, minden lehetőséget megkap az életben. Ezeket a lehetőségeket anyagi és lelki fejlődésére egyaránt használhatja, s ezzel sikeressé teheti az életét. Miután valaki elérte az élet célját, az emberiség érdekében tudását és tapasztalatait megoszthatja az egész világgal. Aki tehát múltban elkövetett jámbor tetteinek köszönhetően Bhārata-varṣa földjén jön a világra, az minden lehetőséget megkap arra, hogy fejlődést érjen el az emberi létformában. Indiában olyan az éghajlat, hogy az ember békésen élhet, anélkül, hogy az anyagi körülmények megzavarnák. Yudhiṣṭhira Mahārāja és az Úr Rāmacandra idejében az embereket semmi aggodalom nem gyötörte, s még zord hidegtől vagy tikkasztó hőségtől sem kellett szenvedniük. A háromféle nyomorúság sem létezett ekkor — sem az adhyātmika, sem az adhibhautika, sem az adhidaivika (azaz a test és az elme, a többi élőlény, valamint a természeti csapások okozta szenvedések). Jelenleg a Föld többi országához képest Indiában felesleges zavar uralkodik, ám az anyagi zavarok ellenére az ország olyan kultúrával rendelkezik, melynek segítségével az ember könnyen elérheti az élet célját — felszabadulhat, vagyis kikerülhet az anyagi kötöttségből. Ezért ahhoz, hogy valaki Indiában szülessen meg, előző életében számos jámbor cselekedetet kell végrehajtania.
Ebben a versben a lakṣita-lakṣaṇām szavak jelzik, hogy Bhārata-varṣában emberi testben megszületni rendkívül áldásos. A védikus kultúra rendkívül sok tudást rejt. Aki Indiában születik meg, teljes mértékben hasznát veheti a védikus kultúra tudományának és a varṇāśrama-dharmaként ismert kulturális rendszernek. Miközben a világot járom, még manapság is azt tapasztalom, hogy vannak olyan országok, ahol az embereknek rendkívül sokféle anyagi lehetőség áll a rendelkezésükre, ám a lelki fejlődésüket semmi sem segíti. Mindenhol csupán egyoldalú lehetőségekkel találkozunk, s a teljes lehetőségek hiányoznak. A vak tud járni, de nem lát, a béna pedig nem tud járni, de lát. Andha-paṅgu-nyāya. A vak a hátára veheti a bénát, s a béna irányításával járhat. Ha így összefognak, cselekedhetnek, ám külön-külön sem a vak, sem a béna nem képes járni megfelelően. Ez az emberi létforma arra szolgál, hogy fejlődjünk a lelki életben, és anyagi szempontból se szenvedjünk semmiből hiányt. Különösen a nyugati országokban az embereknek minden lehetőségük megvan rá, hogy az anyagi kényelem élvezetében legyen részük, a lelki fejlődésről azonban senkinek sincs még elképzelése sem. Sokan vágynak a lelki fejlődésre, de aztán jönnek a csalók, akik csak elveszik az emberek pénzét, becsapják őket és továbbállnak. Szerencsére azonban itt van a Kṛṣṇa-tudatos mozgalom, ami minden lehetőséget megad mind az anyagi, mind a lelki fejlődéshez. A nyugati országokban élőknek így megvan az esélyük arra, hogy éljenek e mozgalom nyújtotta lehetőségekkel. Indiában a gyárvárosoktól távol eső falvakban az emberek még manapság is bármilyen körülmények között képesek megélni, s fejlődhetnek a lelki élet útján. A testet ez a vers egy kilenc kapus városnak nevezi. Ez a kilenc kapu a két szem, a két fül, a két orrlyuk, a száj, a nemi szerv és a végbélnyílás. Amikor a kilenc kapu tiszta és megfelelően működik, akkor tudhatjuk, hogy a test egészséges. Indiában a falusiak, akik korán kelnek, megfürdenek a kútnál vagy a folyókban, elmennek a templomba maṅgala-āratira, éneklik a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrát, és prasādát esznek, tisztán tartják ezt a kilenc kaput. Így lehet élni mindazzal a lehetőséggel, amit az emberi élet nyújt. Ezt a rendszert Közösségünk nyugati központjaiban is bevezetjük. Aki él az alkalommal, az mind jobban és jobban megvilágosodhat a lelki életben. Jelenleg Indiát egy bénához hasonlíthatjuk, a nyugati világot pedig egy vakhoz. Az elmúlt kétezer évben India fölött idegenek uralkodtak, s a fejlődés lábai eltörtek. A nyugati országokban az anyagi gazdagság kápráztató ragyogása vakította el az emberek szemét. A nyugati világ vak emberének és India béna emberének össze kell fognia ebben a Kṛṣṇa-tudatos mozgalomban, s akkor India béna embere képes lesz járni a nyugati ember segítségével, a vak nyugati ember pedig láthat, ha a béna segíti. Az egész emberi társadalom felemelése érdekében tehát egyesíteni kell a nyugati országok anyagi fejlődését és India lelki értékeit.