HU/SB 4.25.14
14. VERS
- prākāropavanāṭṭāla-
- parikhair akṣa-toraṇaiḥ
- svarṇa-raupyāyasaiḥ śṛṅgaiḥ
- saṅkulāṁ sarvato gṛhaiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
prākāra—falak; upavana—parkok; aṭṭāla—tornyok; parikhaiḥ—árkokkal; akṣa—ablakok; toraṇaiḥ—kapukkal; svarṇa—arany; raupya—ezüst; ayasaiḥ—vasból készült; śṛṅgaiḥ—kupolákkal; saṅkulām—zsúfolt; sarvataḥ—mindenhol; gṛhaiḥ—házakkal.
FORDÍTÁS
A várost, melyben tornyok, csatornák, ablakok, kapuk sorakoztak, falak és parkok vették körül. A házakat arany-, ezüst- és vaskupolák díszítették.
MAGYARÁZAT
A testet a bőr falai védik. A szőrszálakat parkokhoz hasonlítják, a test legmagasabban fekvő részeit, az orrot és a fejet pedig tornyokhoz. A test különféle területein található ráncokat és bemélyedéseket árkokhoz vagy csatornákhoz, a szemet ablakokhoz, a szemhéjat pedig védelmező kapukhoz hasonlítják. A háromféle fém — az arany, az ezüst és a vas — az anyagi természet három kötőerejét jelképezi. Az arany a jóságot, az ezüst a szenvedélyt, a vas pedig a tudatlanságot képviseli. A testet gyakran olyan zsáknak is nevezik, ami három anyagból (tri-dhātu) áll: nyálkából, epéből és levegőből (kapha, pitta és vāyu). Yasyātma-buddhiḥ kuṇape tri-dhātuke. A Bhāgavatam (SB 10.84.13) szerint az, aki ezt a nyálkával, epével és levegővel teli zsákot tartja az önvalónak, nem különb egy tehénnél vagy egy szamárnál.