HU/SB 4.25.33


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


33. VERS

na vidāma vayaṁ samyak
kartāraṁ puruṣarṣabha
ātmanaś ca parasyāpi
gotraṁ nāma ca yat-kṛtam


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

na—nem; vidāma—tudom; vayam—én; samyak—tökéletesen; kartāram—cselekvő; puruṣa-ṛṣabha—ó, legkiválóbb emberi lény; ātmanaḥ—magamnak; ca—és; parasya—másoknak; api—is; gotram—a család története; nāma—név; ca—és; yat-kṛtam—melyiket ki csinálta.


FORDÍTÁS

A lány így szólt: Ó, legkiválóbb emberi lény! Nem tudom, ki nemzett. Nem tudok erre pontos választ adni neked, és társaim nevét vagy származását sem ismerem.


MAGYARÁZAT

Az élőlény tudatlan az eredetét illetően. Nem tudja, miért jött létre ez az anyagi világ, miért dolgoznak mások ebben az anyagi világban, és mi ennek a megnyilvánulásnak az eredeti forrása. Senki sem tudja a választ ezekre a kérdésekre    —    ezt nevezik tudatlanságnak. Az élet eredetét kutatva a neves tudósok találnak néhány kémiai vegyületet vagy sejtösszetételt, valójában azonban senki sem tudja, hogy mi az élet eredeti forrása az anyagi világban. A brahma-jijñāsā kifejezéssel arra a kíváncsiságra szoktak utalni, amelynek a segítségével megismerhetjük anyagi világbeli létünk eredeti forrását. Egyetlen filozófus, tudós vagy politikus sem tudja igazán, hogy honnan jöttünk, miért küzdünk itt ilyen keményen a létért, és hová jutunk. Az emberek általában azon a véleményen vannak, hogy véletlenül vagyunk itt, s amint ezek a testek megsemmisülnek, színdarabba illő cselekedeteink is befejeződnek, és mindannyian semmivé válunk. Az ilyen tudósok és filozófusok imperszonalisták és voidisták. Ebben a versben a lány az élőlény valódi helyzetéről beszél. Nem tudja megmondani Purañjanának az apja nevét, mert nem tudja, honnan jött. Azt sem tudja, miért van azon a helyen. Őszintén elmondja, hogy mit sem tud ezekről a dolgokról. Ilyen helyzetben van az élőlény az anyagi világban. Oly sok tudós, filozófus és neves vezető van, de egyik sem tudja, hogy honnan jött, vagy, hogy miért akarja elérni ebben az anyagi világban az úgynevezett boldogságot. Ebben az anyagi világban számtalan dolog segíti életünket, de olyan ostobák vagyunk, hogy meg sem kérdezzük, ki tette ezt a világot lakhatóvá számunkra, és ki rendezte be ilyen szépen. Minden rendben működik, ám az emberek ostobán azt hiszik, hogy véletlenül születtek meg ebben az anyagi világban, és a halál után semmivé lesznek. Úgy hiszik, ez a gyönyörű lakhely magától fennmarad majd.