HU/SB 4.25.34
34. VERS
- ihādya santam ātmānaṁ
- vidāma na tataḥ param
- yeneyaṁ nirmitā vīra
- purī śaraṇam ātmanaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
iha—itt; adya—ma; santam—létező; ātmānam—élőlények; vidāma—annyit tudunk; na—nem; tataḥ param—azon túl; yena—aki által; iyam—ez; nirmitā—teremtett; vīra—ó, nagy hős; purī—város; śaraṇam—pihenőhely; ātmanaḥ—minden élőlény számára.
FORDÍTÁS
Ó, nagy hős! Csupán annyit tudunk, hogy itt élünk, s nem tudjuk, mi jön ezután. Olyan ostobák vagyunk, hogy nem érdekel bennünket az sem, ki teremtette ezt a gyönyörű helyet, hogy itt éljünk.
MAGYARÁZAT
Ez a Kṛṣṇa-tudat hiánya, melyet tudatlanságnak neveznek. A Śrīmad-Bhāgavatam (SB 5.5.5) erről így ír: parābhavas tāvad abodha-jātaḥ. Mindenki tudatlanságban születik, ezért a Bhāgavatam kijelenti: ebben a világban valamennyien tudatlanul születtünk. Tudatlanságunkban teremthetünk nacionalizmust, filantropizmust, internacionalizmust, tudományt, filozófiát és sok minden mást. Valamennyi mögött a tudatlanság rejlik, mint alapelv. Mi hát az értéke a tudás ilyen irányú fejlődésének, ha az alapját a tudatlanság jelenti? Ha valaki nem kezd a Kṛṣṇa-tudat gyakorlásához, minden cselekedete kudarcra van ítélve. Ennek az emberi létformának az a fő célja, hogy véget vessen a tudatlanságnak, ám az emberek anélkül, hogy megértenék, hogyan kell eloszlatni a tudatlanságot, egyre csak terveznek és építenek. A halál után azonban mindez megsemmisül.