HU/SB 4.25.47


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


47. VERS

khadyotāvirmukhī ca prāg
dvārāv ekatra nirmite
vibhrājitaṁ janapadaṁ
yāti tābhyāṁ dyumat-sakhaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

khadyotā—Khadyotā nevű; āvirmukhī—Āvirmukhī nevű; ca—is; prāk—kelet felé; dvārau—két kapu; ekatra—egy helyen; nirmite—épült; vibhrājitam—Vibhrājita nevű; jana-padam—város; yāti—szokott menni; tābhyām—általuk; dyumat—Dyumān nevű; sakhaḥ—barátjával.


FORDÍTÁS

A Khadyotā és az Āvirmukhī elnevezésű két kapu keletre nézett, de egy helyre építették őket. Ezen a két kapun át ment a király Vibhrājita városába Dyumān nevű barátjával.


MAGYARÁZAT

A két név, Khadyotā és Āvirmukhī jelentése: „szentjánosbogár” és „fáklyafény.” Ez arra utal, hogy a két szem közül a bal gyengébb. Noha a két szem egy helyen van, az egyiknek a látóereje nagyobb a másikénál. A király, azaz az élőlény arra használja ezt a két kaput, hogy megfelelően lássa a dolgokat, de csak akkor lát, ha barátja, Dyumān is elkíséri. Ez a barát a nap. Noha a két szem egy helyen van, napfény nélkül nem látnak. Vibhrājitaṁ janapadam. Ha az ember valamit nagyon tisztán akar látni (vibhrājitam), akkor két szemmel, valamint barátja, a napfény segítségével kell látnia. A testében mindenki király, mert a saját akarata szerint használja a különböző kapukat. Bár nagyon büszke látó- és hallóképességére, mégis a természetre van utalva.