HU/SB 4.25.57-61


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


57-61. VERSEK

kvacit pibantyāṁ pibati
madirāṁ mada-vihvalaḥ
aśnantyāṁ kvacid aśnāti
jakṣatyāṁ saha jakṣiti
kvacid gāyati gāyantyāṁ
rudatyāṁ rudati kvacit
kvacid dhasantyāṁ hasati
jalpantyām anu jalpati
kvacid dhāvati dhāvantyāṁ
tiṣṭhantyām anu tiṣṭhati
anu śete śayānāyām
anvāste kvacid āsatīm
kvacic chṛṇoti śṛṇvantyāṁ
paśyantyām anu paśyati
kvacij jighrati jighrantyāṁ
spṛśantyāṁ spṛśati kvacit
kvacic ca śocatīṁ jāyām
anu śocati dīnavat
anu hṛṣyati hṛṣyantyāṁ
muditām anu modate


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

kvacit—néha; pibantyām—ivás közben; pibati—ivott; madirām—likőrt; mada-vihvalaḥ—részeg lévén; aśnantyām—amikor a királynő evett; kvacit—néha; aśnāti—ő evett; jakṣatyām—amikor a királynő rágott; saha—vele; jakṣiti—rágott; kvacit—néha; gāyati—énekelt; gāyantyām—amikor a felesége énekelt; rudatyām—amikor a felesége sírt; rudati—ő is sírt; kvacit—néha; kvacit—néha; hasantyām—amikor a királynő nevetett; hasati—ő is nevetett; jalpantyām—amikor a királynő butaságokat beszélt; anu—követve őt; jalpati—ő is butaságokat mondott; kvacit—néha; dhāvati—ő is sétált; dhāvantyām—amikor a királynő sétált; tiṣṭhantyām—amikor a királynő csöndben állt; anu—követve őt; tiṣṭhati—állt; anu—követve őt; śete—lefeküdt; śayānāyām—amikor a királynő az ágyon feküdt; anu—követve őt; āste—ő is leült; kvacit—néha; āsatīm—amikor a felesége ült; kvacit—néha; śṛṇoti—hallgatta; śṛṇvantyām—amikor a felesége hallgatott valamit; paśyantyām—amikor a királynő látott valamit; anu—követve őt; paśyati—ő is nézte; kvacit—néha; jighrati—szagolta; jighrantyām—amikor a felesége megszagolt valamit; spṛśantyām—amikor megérintett valamit; spṛśati—ő is megérintette; kvacit—akkor; kvacit ca—néha szintén; śocatīm—amikor bánkódott; jāyām—a felesége; anu—követve őt; śocati—ő is bánkódott; dīna-vat—mint egy szegény ember; anu—követve őt; hṛṣyati—élvezte; hṛṣyantyām—amikor a felesége élvezte; muditām—amikor a királynő elégedett volt; anu—követve őt; modate—elégedettséget érzett.


FORDÍTÁS

Amikor a királynő likőrt ivott, Purañjana király is ivott. Amikor a királynő ebédelt, vele evett, s amikor rágott, együtt rágott vele. Amikor énekelt, ő is dalra fakadt, s amikor sírt, ő is sírt. Ha a királynő nevetett, ő is nevetett, s amikor butaságokat beszélt, ő is ezt tette. Amikor a királynő sétált, a király követte, s amikor mozdulatlanul állt, a király sem mozdult. Amikor a királynő ágyba bújt, a király követte, s lefeküdt mellé. Amikor a királynő leült, ő is leült, amikor pedig hallott valamit, követte őt, hogy ugyanazt hallhassa. Amikor a királynő látott valamit, a király is megnézte, amikor pedig egy illatot érzett, a király követte, és megszagolta ugyanazt. Amikor a királynő megérintett valamit, a király is hozzáért, és amikor a drága királynő szomorkodott, szegény királynak is követnie kellett őt bánatában. Amikor a királynő élvezett valamit, ő is élvezte azt, s amikor a királynő elégedett volt, ő is elégedettséget érzett.


MAGYARÁZAT

Az önvaló az elmében van, az elmét pedig az intelligencia irányítja. A szívben lakozó élőlény az intelligenciát követi. Az intelligenciát ez a vers királynőként írja le. A lélek az elme irányításával úgy követi az anyagi intelligenciát, ahogy a király a feleségét. A végkövetkeztetés az, hogy az anyagi intelligencia az élőlény fogságának oka. Fontos, hogy az embernek a lelki intelligenciához kell fordulnia, ha ki akar szabadulni ebből a rabságból.

Ha megnézzük Ambarīṣa Mahārāja életét, láthatjuk, hogy a nagy Mahārāja először rögzítette az elméjét Kṛṣṇa lótuszlábára, s ezzel megtisztította az intelligenciáját. A többi érzékét szintén az Úr szolgálatába állította. Szemét arra használta, hogy a virágokkal csodálatosan felékesített mūrtit nézze a templomban. Orrával a virágok illatát szagolta, lábaival a templomba járt. Kezeivel a templomot tisztította, két fülével Kṛṣṇáról hallott. Nyelvével kétféleképp cselekedett: Kṛṣṇáról beszélt, és a mūrtinak felajánlott prasādát ízlelte. A materialisták, akik teljesen az anyagi intelligencia irányítása alatt állnak, képtelenek így cselekedni, s így az anyagi intelligencia irányításával tudatosan vagy tudatukon kívül lekötötté válnak. Ezt a tényt a következő vers foglalja össze.