HU/SB 4.25.62
62. VERS
- vipralabdho mahiṣyaivaṁ
- sarva-prakṛti-vañcitaḥ
- necchann anukaroty ajñaḥ
- klaibyāt krīḍā-mṛgo yathā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
vipralabdhaḥ—elbűvölve; mahiṣyā—a királynő által; evam—így; sarva—az egész; prakṛti—lét; vañcitaḥ—becsapva; na icchan—akaratán kívül; anukaroti—követte és utánozta; ajñaḥ—az ostoba király; klaibyāt—erővel; krīḍā-mṛgaḥ—kedvenc állat; yathā—mint.
FORDÍTÁS
Purañjana királyt így bűvölte el és szedte rá szépséges felesége. Egész életére becsapta, amíg csak itt élt az anyagi világban. A szegény, ostoba király akarata ellenére is felesége uralma alatt maradt, akár egy kedvenc állat, ami úgy táncol, ahogy a gazdája fütyül.
MAGYARÁZAT
A vipralabdhaḥ szó nagyon fontos ebben a versben. A vi jelentése „kimondottan”, a pralabdha pedig azt jelenti: „elérte”. A király, hogy vágyai teljesüljenek, megszerezte a királynőt, s az anyagi lét ezzel nagyon rászedte. Noha nem akarta, gazdája, az anyagi energia kedvenc állata maradt. Ahogy egy kis majom táncol gazdája akarata szerint, úgy táncolt a király a királynő vágyainak megfelelően. A Śrīmad-Bhāgavatam (SB 5.5.2) kijelenti: mahat-sevāṁ dvāram āhur vimukteḥ. Ha valaki egy szenttel, egy bhaktával társul, a felszabadulás felé haladva minden akadály elhárul az útjából. Azonban ha valaki egy nővel tart kapcsolatot, vagy olyan emberrel, aki a nők rabja, a rabság felé vezető út nyílik meg előtte.
Egészében véve a lelki fejlődés érdekében az embernek le kell mondania a nők társaságáról. Ez a sannyāsa, a lemondott rend célja. Mielőtt valaki a sannyāsa rendbe lépne, azaz teljesen hátat fordítana az anyagi világnak, gyakorolnia kell, hogyan tartsa magát távol a tiltott nemi élettől. A szexuális élet akár törvényes, akár törvénytelen, alapjában véve ugyanaz, ám a tiltott nemi élet hatására az ember egyre inkább megrészegedik, míg ha valaki követi a házasélet szabályait, esélye lesz rá, hogy végül le tud majd mondani a nemi életről vagy a nők társaságáról. Ha ezt képes megtenni, akkor nagyon könnyen fejlődhet a lelki életben.
Ebben a fejezetben Nārada Muni elmagyarázta, hogyan bűvöli el az embert a kedves feleség társasága. Ha valaki vonzódik a feleségéhez, az azt jelenti, hogy az anyagi tulajdonságokhoz, kötőerőkhöz vonzódik. Aki a sötétség anyagi kötőerejéhez vonzódik, az az élet legalacsonyabb szintjén áll, míg, aki a jóság anyagi kötőerejéhez vonzódik, az jobb helyzetben van. Néha azt látjuk, hogy amikor valaki az anyagi jóság szintjén áll, többé-kevésbé vonzódik a tudás műveléséhez. Ez természetesen jobb helyzet, mert a tudás segíti az embert, hogy elfogadhassa az odaadó szolgálatot. Ha valaki nem jut el a tudás szintjére, a brahma-bhūta szintre, nem fejlődhet az odaadó szolgálatban. Kṛṣṇa azt mondja a Bhagavad-gītāban (BG 18.54):
- brahma-bhūtaḥ prasannātmā
- na śocati na kāṅkṣati
- samaḥ sarveṣu bhūteṣu
- mad-bhaktiṁ labhate parām
„Aki ekképpen eljutott a transzcendentális síkra, az egyszerre megvalósítja a Legfelsőbb Brahmant, és teljes boldogság tölti el. Sohasem bánkódik, nem vágyik semmire, és egyenlő minden élőlénnyel szemben. Ebben az állapotban tiszta odaadó szolgálatot végezhet Nekem.”
A tudás síkjára emelkedni rendkívül előnyös, mert ezáltal az ember eljuthat az odaadó szolgálat síkjára. Ha azonban valaki közvetlenül az odaadó szolgálathoz lát, számára a tudás minden külön törekvés nélkül megnyilvánul. Ezt a Śrīmad-Bhāgavatam (SB 1.2.7) is megerősíti:
- vāsudeve bhagavati
- bhakti-yogaḥ prayojitaḥ
- janayaty āśu vairāgyaṁ
- jñānaṁ ca yad ahaitukam
Az odaadó szolgálat automatikusan feltárja előttünk az anyagi létünkről szóló igaz tudást. Aki kellőképpen intelligens, az azonnal eljut arra a szintre, amelyen lemond az úgynevezett társadalomról, családról, szeretetről s az ehhez hasonlókról. Ameddig az ember az anyagi világbeli társadalomhoz, családhoz és szeretethez ragaszkodik, nem beszélhetünk sem tudásról, sem pedig odaadó szolgálatról. Ám aki azonnal elkezdi az odaadó szolgálatot, az megtelik tudással és lemondással, s élete sikeres lesz.
Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Negyedik Énekének huszonötödik fejezetéhez, melynek címe: „Purañjana király tulajdonságai”.