HU/SB 4.25.8
8. VERS
- ete tvāṁ sampratīkṣante
- smaranto vaiśasaṁ tava
- samparetam ayaḥ-kūṭaiś
- chindanty utthita-manyavaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ete—mindannyian; tvām—rád; sampratīkṣante—várnak; smarantaḥ—emlékezvén; vaiśasam—bántalmazás; tava—tiéd; samparetam—halálod után; ayaḥ—vasból készült; kūṭaiḥ—a szarvakkal; chindanti—széttépnek; utthita—felébredt; manyavaḥ—düh.
FORDÍTÁS
Mind a halálodra várnak, hogy bosszút álljanak rajtad, amiért bántottad őket. Halálod után vas szarvaikkal dühödten tépik majd szét testedet.
MAGYARÁZAT
Nārada Muni arra akarta felhívni Prācīnabarhiṣat király figyelmét, hogy túlzásba vitte az áldozatok során az állatölést. A śāstrákban az áll, hogy ha valaki állatokat öl egy áldozatban, azzal azonnal biztosítja számukra, hogy emberként szülessenek meg. Ehhez hasonlóan a jó ügyért harcoló kṣatriyák, akik a csatatéren megölik az ellenségeiket, haláluk után a mennyei bolygókra emelkednek. A Manu-saṁhitā kijelenti, hogy a királynak ki kell végeznie a gyilkosokat, hogy következő életükben ne szenvedjenek bűntettükért. E felfogás alapján Nārada Muni figyelmezteti a királyt, hogy az áldozatban megölt állatok a halálakor bosszút állnak a királyon. Nārada Muni nem mond ellent önmagának. Meg akarta győzni a királyt arról, milyen kockázatos túlságosan belemerülni az állatáldozatokba: ha egy kis hibát elkövet az áldozatok végrehajtása közben, a lemészárolt állat nem biztos, hogy emberi létformát kap, s így az áldozat végrehajtója ugyanúgy felelős lesz a haláláért, mint ahogy a gyilkos felelős egy ember megöléséért. Amikor a vágóhídon lemészárolnak egy állatot, haláláért a gyilkossággal kapcsolatban álló hat ember felelős. Aki engedélyt ad az ölésre, aki öl, aki segít neki, aki megveszi a húst, aki megfőzi, és aki megeszi — valamennyien bűnrészesek az ölésben. Nārada Muni fel akarta minderre hívni a király figyelmét. Az állatölést tehát még az áldozatok során sem javasolják.