HU/SB 4.25.9
9. VERS
- atra te kathayiṣye ’mum
- itihāsaṁ purātanam
- purañjanasya caritaṁ
- nibodha gadato mama
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
atra—ezennel; te—neked; kathayiṣye—el fogok mondani; amum—ebben a témában; itihāsam—történetet; purātanam—nagyon régi; purañjanasya—Purañjanáról; caritam—jellemét; nibodha—próbáld megérteni; gadataḥ mama—miközben beszélek.
FORDÍTÁS
Ezzel kapcsolatban szeretnék elmondani neked egy régi történetet, amely egy Purañjana nevű király jellemét írja le. Kérlek, hallgass nagyon figyelmesen!
MAGYARÁZAT
A nagy szent, Nārada Muni egy újabb elbeszélésbe kezdett: Purañjana király történetébe. Ez a történet nem más, mint Prācīnabarhiṣat király története, más formában elbeszélve, tehát egy allegorikus elbeszélés. A purañ-jana szó azt jelenti: „aki a testben élvez”. A következő fejezetek ezt világosan elmagyarázzák majd. Mivel azok, akik az anyagi cselekedetek kötelékébe bonyolódtak, anyagi cselekedetekről szóló történeteket akarnak hallani, Nārada Muni Purañjana királyról kezdett beszélni, aki nem más, mint Prācīnabarhiṣat király. Nārada Muni nem ítélte el egyenesen az állatáldozatok bemutatását, ellenben az Úr Buddha közvetlenül elutasított minden állatáldozatot. Śrīla Jayadeva Gosvāmī így írt: nindasi yajña-vidher ahaha śruti-jātam. A śruti-jātam szavak arra utalnak, hogy a Védák ajánlják az állatáldozatokat. Az Úr Buddha azonban közvetlenül elutasította Védák hitelességét, hogy véget vessen az állatáldozatoknak, s emiatt a Védák követői nem fogadják el őt. Megtagadta a Védák hitelét, ezért agnosztikusként vagy ateistaként jellemzik. Nārada, a nagy bölcs nem áshatja alá a Védák tekintélyét, de meg akarta értetni Prācīnabarhiṣat királlyal, hogy a karma-kāṇḍa útja rendkívül nehéz és veszélyes.
Az ostobák az érzékkielégítés kedvéért elfogadják a karma-kāṇḍa rögös útját. Azokat, akik túlságosan ragaszkodnak az érzéki élvezetekhez, mūḍháknak (gazembereknek) nevezik. Egy mūḍhának rendkívül nehéz megértenie az élet végső célját. A Kṛṣṇa-tudatos mozgalom terjesztése közben azt tapasztaljuk, hogy sokan azért nem vonzódnak a Kṛṣṇa-tudathoz, mert mūdhák, akik gyümölcsöző tetteket végeznek. A szentírásokban ez áll: upadeśo hi mūrkhāṇāṁ prakopāya na śāntaye. Ha egy ostoba gazembernek jó tanácsokat adunk, dühös lesz, s az utasítások ellenére cselekszik, ahelyett hogy megfogadná őket. Nārada Muni jól tudta ezt, ezért elmondta a királynak élete egész történetét, s így burkoltan tanította őt. Ahhoz, hogy valaki egy arany vagy egy gyémánt ékszert viseljen az orrában vagy a fülében, ki kell fúrnia a fülét vagy az orrát. Ilyen fájdalmat állnak ki az érzékkielégítés érdekében a karma-kāṇḍa, a gyümölcsöző cselekedetek útját járó emberek. Ha valaki élvezni akar valamit a jövőben, a jelenben meg kell szenvednie érte. Ha valaki milliomos szeretne lenni a jövőben, s élvezni szeretné a gazdagságát, nagyon keményen kell dolgoznia, hogy pénzt gyűjtsön. Ez a karma-kāṇḍīya. Akik túlságosan ragaszkodnak ehhez az úthoz, minden kockázatot vállalnak. Nārada Muni meg akarta mutatni Prācīnabarhiṣat királynak, milyen hatalmas nehézségeken és gyötrelmeken kell keresztülmennie az embernek ahhoz, hogy gyümölcsöző cselekedetet végezzen. Azt, aki nagyon ragaszkodik az anyagi tettekhez, viṣayīnak nevezik. A viṣayī a viṣayát élvezi, ami az evést, alvást, párzást és védekezést jelenti. Nārada Muni Purañjana király történetével burkoltan arra utal, hogy az evés, az alvás, a párzás és a védekezés gondokkal jár és kockázatos.
Az itihāsam („történet”) és a purātanam („régi”) szavak azt jelzik, hogy noha az élőlény az anyagi testben él, az anyagi testben élő élőlény története nagyon régi. Ezzel kapcsolatban Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura így énekelt: anādi karama-phale, paḍi’ bhavārṇava-jale, taribāre nā dekhi upāya. „A múltban végrehajtott gyümölcsöző tetteim következtében az anyagi lét vizébe estem, és sehogyan sem tudok kijutni belőle.” Ebben az anyagi létben minden élőlény a múltban elkövetett tetteitől szenved, ezért minden élőlény mögött hosszú történet áll. Az ostoba materialista tudósok saját elméleteket találtak ki a törzsfejlődésről, melyek csupán az anyagi testre vonatkoznak. A valóságban azonban nem ez az igazi evolúció. Az igazi evolúció az élőlény története, aki purañjana, azaz „a testben él”. Śrī Nārada Muni más magyarázatot ad erre a törzsfejlődési elméletre, hogy a józan emberek megérthessék.