HU/SB 4.26.10
10. VERS
- śaśān varāhān mahiṣān
- gavayān ruru-śalyakān
- medhyān anyāṁś ca vividhān
- vinighnan śramam adhyagāt
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śaśān—nyulak; varāhān—vaddisznók; mahiṣān—bivalyok; gavayān—bölények; ruru—fekete őzek; śalyakān—tarajos sülök; medhyān—vadállatok; anyān—mások; ca—és; vividhān—különféle; vinighnan—ölés által; śramam adhyagāt—nagyon elfáradt.
FORDÍTÁS
Purañjana király sok-sok állatot megölt: nyulakat, vaddisznókat, bivalyokat, bölényeket, fekete őzeket, tarajos sülöket és más vadállatokat. A folytonos öldökléstől végül teljesen kimerült.
MAGYARÁZAT
A tudatlanság kötőerejében lévő ember sok bűnt elkövet. Śrīla Rūpa Gosvāmī a Bhakti-rasāmṛta-sindhuban elmagyarázza, hogy az ember egyedül tudatlanságból válik bűnössé. A bűnös élet következménye a szenvedés. Akik nem rendelkeznek tudással, és megszegik az alapvető törvényeket, azokat a büntetőtörvények alapján megbüntetik. A természet törvényei ugyanilyen szigorúak. Ha egy gyerek a tűzbe nyúl, nem ismervén a tűz hatását, az megégeti, még akkor is, ha csak egy gyerekről van szó. Ha egy gyerek megszegi a természet törvényét, nincs könyörület. Az ember csupán tudatlanságból hágja át a természet törvényeit, ám amikor tudásra tesz szert, nem követ el több bűnt.
A számtalan állat elpusztítása kimerítette a királyt. Amikor valaki kapcsolatba kerül egy szent életű emberrel, megismeri a természet szigorú törvényeit, s így vallásossá válik. A vallástalan emberek olyanok, mint az állatok, Kṛṣṇa-tudatú mozgalmunkban azonban még az ilyen embereknek is lehetőségük nyílik rá, hogy végre megértsenek mindent úgy, ahogyan a valóságban van, s hátat fordítsanak a tiltott cselekedetek négy alapelvének — a törvénytelen nemi életnek, a húsevésnek, a szerencsejátéknak, valamint a kábítószer- és alkoholfogyasztásnak. Ez a vallásos élet kezdete. Akik vallásosnak nevezik magukat, ám e négy tiltott tett rabjai, azok képmutatóan vallásosak. A vallásos élet és a bűn nem fér meg egymás mellett. Ha valaki komolyan vallásos életet akar élni, azaz a felszabadulás útjára akar lépni, annak ragaszkodnia kell a négy alapvető szabály és előírás betartásához. Legyen bármilyen bűnös valaki, ha egy megfelelő lelki tanítómester tudásban részesíti, s múltbeli bűnös életében elkövetett tetteit megbánja és nem követ el több bűnt, azonnal alkalmassá válik arra, hogy hazatérjen, vissza Istenhez. Ez csakis úgy lehetséges, ha betartja a śāstra utasításait és előírásait, és követi a hiteles lelki tanítómestert.
Jelenleg az egész világ eljutott arra a pontra, hogy visszavonuljon a vak materialista civilizációtól, amit az erdei vadászathoz lehet hasonlítani. Az embereknek élniük kell a Kṛṣṇa-tudatú mozgalom kínálta lehetőséggel, és hátat kell fordítaniuk a vesződséges, öldökléssel teli életnek. Azt mondják, az állatok gyilkosainak sem élniük, sem meghalniuk nem jó. Ha csak azért élnek, hogy állatokat öljenek és a nők társaságát élvezzék, életük nem túl értékes. Amikor pedig egy gyilkos meghal, alacsonyabb rendű létformába kerülve járja tovább a születés és a halál körforgását. Ez szintén nem valami kívánatos jövő. A gyilkosoknak abba kell hagyniuk az öldöklést, és a Kṛṣṇa-tudatú mozgalomhoz kell fordulniuk, hogy tökéletessé tegyék az életüket. Ha egy zavarodott, csalódott ember öngyilkosságot követ el, nem talál megnyugvást, mert az öngyilkosság csak oda vezet, hogy vagy alacsonyabb létformában születik meg, vagy szellem marad, aki nem képes durva anyagi testre szert tenni. A tökéletes folyamat tehát az, ha az ember teljesen maga mögött hagyja a bűnös tetteket, s a Kṛṣṇa-tudat gyakorlásához lát. Így teljesen tökéletessé válhat, és hazatérhet, vissza Istenhez.