HU/SB 4.26.11
11. VERS
- tataḥ kṣut-tṛṭ-pariśrānto
- nivṛtto gṛham eyivān
- kṛta-snānocitāhāraḥ
- saṁviveśa gata-klamaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tataḥ—azután; kṣut—éhségtől; tṛṭ—szomjúság; pariśrāntaḥ—túl fáradt lévén; nivṛttaḥ—abbahagyva; gṛham eyivān—visszatért otthonába; kṛta—véve; snāna—fürdőt; ucita-āhāraḥ—a szükséges étel; saṁviveśa—lepihent; gata-klamaḥ—megszabadult minden fáradtságtól.
FORDÍTÁS
A király kimerülten, éhesen és szomjasan visszatért palotájába. Fürdőt vett és illendően megebédelt, majd lepihent, s így megszabadult minden nyugtalanságtól.
MAGYARÁZAT
A materialisták egész héten látástól vakulásig dolgoznak, s örökké azt kérdezik: „Hol a pénz? Hol a pénz?” Aztán hétvégén meg akarnak szabadulni a munkától, s egy elhagyatott helyre akarnak menni, hogy pihenjenek. Purañjana király hazatért, mert az erdei vadászat nagyon kimerítette. Megszólalt a lelkiismerete, s hangjára abbahagyta a további bűnözést, és hazatért. A Bhagavad-gītā a materialistákat duṣkṛtīknek nevezi, ami azokra utal, akik örökké bűnöket követnek el. Amikor valaki észhez tér, s megérti, hogy amit tesz, az bűn, újra a lelkiismeretéhez fordul, amit ebben a versben a palota jelképez. A materialistákat általában a szenvedély és a tudatlanság anyagi kötőereje fertőzi meg. A szenvedély és a tudatlanság következménye kéj és mohóság. A materialista életében a munka azt jelenti, hogy kéjjel és kapzsi vággyal dolgozik. Ám amikor magához tér, vissza akar vonulni. A védikus civilizáció kifejezetten ajánlja ezt a visszavonulást. Az életnek ezt a szakaszát vānaprasthának nevezik. Egy olyan materialista számára, aki meg akar szabadulni bűnös életének cselekedeteitől, nagyon fontos, hogy visszavonuljon.
Purañjana király hazatért, fürdőt vett, és szépen megebédelt. Ez arra utal, hogy a materialistáknak abba kell hagyniuk bűnös tetteiket, s meg kell tisztulniuk azáltal, hogy elfogadnak egy lelki tanítómestert, és hallgatják szavait az élet értékeiről. Ha valaki így tesz, teljesen felfrissül, épp úgy, mint egy fürdő után. Miután avatást kapott egy hiteles lelki tanítómestertől, az embernek fel kell hagynia minden bűnös cselekedettel, azaz a tiltott nemi élettel, a kábítószerek és az alkohol élvezetével, a szerencsejátékkal és a húsevéssel.
A versben fontos az ucitāhāraḥ szó. Ucita azt jelenti, hogy „megfelelő”. Az embernek megfelelően kell étkeznie, és nem szabad úgy ugrania az ételre, mint ahogy a disznó kap az ürülék után. Az emberi lénynek olyan élelemmel kell táplálkoznia, amelyeket a Bhagavad-gītā (BG 17.8) sāttvika-āhārának, a jóság kötőerejében lévő ételnek ír le. Nem szabad olyan ételeket ennie, amelyeket a szenvedély és a tudatlanság kötőereje jellemez. Ezt nevezik ucitāhārának, helyes étkezésnek. Aki mindig húst eszik vagy szeszes italt iszik, azaz szenvedéllyel és tudatlanul eszik és iszik, annak fel kell hagynia mindezzel, hogy igazi tudatára ébredhessen. Ha így tesz, megnyugszik és felfrissül. Ha valaki nyugtalan vagy fáradt, nem értheti meg Isten tudományát. A Śrīmad-Bhāgavatam (SB 1.2.20) így ír:
- evaṁ prasanna-manaso
- bhagavad-bhakti-yogataḥ
- bhagavat-tattva-vijñānaṁ
- mukta-saṅgasya jāyate
Amíg valaki nem szabadul meg a szenvedély és a tudatlanság hatásától, nem nyugodhat meg, s anélkül, hogy nyugodt lenne, nem értheti meg Isten tudományát. Purañjana király hazatérése azt szimbolizálja, ahogyan az ember visszatér eredeti tudatához, melyet Kṛṣṇa-tudatnak nevezünk. Azoknak, aki sok bűnt elkövettek — különösen ha állatokat öltek és az erdőben vadásztak —, elengedhetetlenül szükséges, hogy a Kṛṣṇa-tudat gyakorlásához lássanak.