HU/SB 4.26.9
9. VERS
- tatra nirbhinna-gātrāṇāṁ
- citra-vājaiḥ śilīmukhaiḥ
- viplavo ’bhūd duḥkhitānāṁ
- duḥsahaḥ karuṇātmanām
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tatra—ott; nirbhinna—átlőve; gātrāṇām—akiknek a teste; citra-vājaiḥ—különféle tollakkal; śilī-mukhaiḥ—a nyílvesszők által; viplavaḥ—pusztítás; abhūt—tették; duḥkhitānām—a legboldogtalanabbnak; duḥsahaḥ—elviselhetetlen; karuṇa-ātmanām—azoknak, akik nagyon könyörületesek.
FORDÍTÁS
Amikor Purañjana király vadászott, számtalan erdei állat vesztette életét átlőve hegyes nyílvesszőkkel, nagy fájdalmak közepette. A király pusztító, rettenetes tettei láttán minden természeténél fogva könyörületes embert boldogtalanság töltött el. A mészárlás látványa elviselhetetlen volt számukra.
MAGYARÁZAT
A félisteneket vagy az Úr bhaktáit nagyon lesújtja, amikor a démonikus emberek állatokat mészárolnak. Modern korunkban a démonikus civilizációk világszerte a legkülönfélébb vágóhidakat működtetik. A gazember svāmīk és yogīk arra bátorítják az ostobákat, hogy egyenek csak húst továbbra is, öljenek állatokat, s közben folytassák nyugodtan úgynevezett meditációjukat és misztikus gyakorlataikat. Ezek rettenetes dolgok, melyek láttán a könyörületes emberek, az Úr bhaktái nagyon boldogtalanok. Ma már a vadászat is másképpen történik, ahogyan arról már korábban is beszéltünk. A szoknyavadászat, a különféle szeszes italok fogyasztása, a részegeskedés, az állatölés és a szexuális élet élvezete jelenti a modern társadalom alapjait. A vaiṣṇavák boldogtalanok a világ helyzete láttán, ezért nagy igyekezettel terjesztik a Kṛṣṇa-tudat mozgalmát.
A bhaktáknak fáj, ha látják, hogyan vadásszák és ölik halomra az erdőben az állatokat, hogyan mészárolják le őket tömegesen a vágóhidakon, s hogyan használják ki a fiatal lányokat a különböző klubok és társaságok neve alatt működő bordélyházakban. Nārada, a nagy bölcs végtelenül sajnálta az áldozatban megölt állatokat, ezért oktatni kezdte Prācīnabarhiṣat királyt. Tanításaiban elmagyarázta, hogy az olyan bhaktákat, mint ő, nagyon lesújtja minden állatölés, ami az emberi társadalomban folyik. Nemcsak a szent életű embereket szomorítja el ez a mészárlás, de Istent is, aki ezért alászáll inkarnációjában, mint az Úr Buddha. Jayadeva Gosvāmī ezért így énekel: sadaya-hṛdaya-darśita-paśu-ghātam. Az Úr Buddha könyörületesen csupán azért jelent meg, hogy véget vessen az állatölésnek. Vannak olyan gazemberek, akik azzal az elmélettel állnak elő, hogy az állatoknak nincs lelkük, azaz olyanok, mint az élettelen kő. Ezzel magyarázzák, hogy az állatölés nem bűn. Az állatok nem élettelen kövek — ám az állatok lemészárlói valóban kőszívűek, s ezért semmilyen érv vagy filozófia nem hat rájuk. Továbbra is fenntartják a vágóhidakat, és állatokat ölnek az erdőben. Elmondhatjuk, hogy aki nem törődik az olyan szentek utasításaival, mint amilyen Nārada és az ő tanítványi láncolata, az egészen biztos, hogy a naṣṭa-prajña kategóriába tartozik, s így pokolra jut.