HU/SB 4.26.4
4. VERS
- cacāra mṛgayāṁ tatra
- dṛpta ātteṣu-kārmukaḥ
- vihāya jāyām atad-arhāṁ
- mṛga-vyasana-lālasaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
cacāra—végzett; mṛgayām—vadászat; tatra—ott; dṛptaḥ—büszkén; ātta—felvette; iṣu—nyilak; kārmukaḥ—íj; vihāya—elhagyva; jāyām—feleségét; a-tat-arhām—noha lehetetlen; mṛga—vadászni; vyasana—gonosz tettek; lālasaḥ—mert késztették.
FORDÍTÁS
Purañjana király szinte egy pillanatra sem volt képes megválni királynője társaságától. Ám ezen a napon oly nagy vágy hajtotta, hogy vadászni menjen, hogy nagy büszkén magához vette íját és nyilait, s feleségével mit sem törődve az erdőbe indult.
MAGYARÁZAT
A vadászat egyik formája a szoknyavadászat. A feltételekhez kötött lélek sohasem elégszik meg egy feleséggel. Különösen azok próbálnak sok nőre vadászni, akiknek az érzékei nagyon fegyelmezetlenek. Purañjana király elhagyta hites feleségét — ez jelképezi a feltételekhez kötött lélek törekvését, hogy nőkre vadásszon érzékei kielégítése érdekében. Bárhová megy a király, feleségének el kellene kísérnie, ám amikor a király, azaz a feltételekhez kötött lélek felett nagyon eluralkodik az érzékkielégítés utáni vágy, nem törődik a vallásos elvekkel, ehelyett nagy büszkén magához veszi a ragaszkodás és a gyűlölet íját és nyilát. Tudatunk mindig kétféle módon működik — helyesen és helytelenül. Amikor valaki a szenvedély kötőerejének hatására túlságosan büszke lesz a helyzetére, akkor letér a helyes útról, s a helytelen útra lép. A kṣatriya királyoknak néha ajánlatos az erdőbe menni s ott vadállatokra vadászni, hogy megtanulják, hogyan kell ölni, ám ez a fajta erőszak sohasem az érzékkielégítést szolgálja. Az emberi lénynek tilos azért állatokat ölnie, hogy megegye a húsukat.