HU/SB 4.26.7
7. VERS
- ya evaṁ karma niyataṁ
- vidvān kurvīta mānavaḥ
- karmaṇā tena rājendra
- jñānena na sa lipyate
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yaḥ—bárki, aki; evam—így; karma—tettek; niyatam—szabályozott; vidvān—művelt; kurvīta—kell végeznie; mānavaḥ—egy emberi lény; karmaṇā—ilyen cselekedetek által; tena—ezáltal; rāja-indra—ó, király; jñānena—a tudás fejlesztésével; na—soha; saḥ—ő; lipyate—belekeveredik.
FORDÍTÁS
Nārada Muni így folytatta szavait Prācīnabarhiṣat királyhoz: Kedves királyom! Aki a védikus szentírások útmutatása szerint cselekszik, az nem bonyolódik bele a gyümölcsöző cselekedetekbe.
MAGYARÁZAT
Ahogy egy kormány kereskedelmi engedélyeket adhat ki az állampolgárok cselekedeteinek szabályozása érdekében, a Védák is rendeletekkel korlátozzák és szabályozzák minden gyümölcsöző cselekedetünket. Minden élőlény az élvezetért jött az anyagi világba, ezért a Védák arra szolgálnak, hogy szabályozzák az érzéki élvezetet. Aki a védikus szabályozó elveknek megfelelően élvezi az érzékkielégítést, az nem bonyolódik bele cselekedeteinek hatásaiba és visszahatásaiba. Ahogy a Bhagavad-gītā (BG 3.9) írja, yajñārthāt karmaṇaḥ: az embernek csak a yajña kedvéért, az Úr Viṣṇu elégedettsége érdekében szabad cselekednie. Anyatra loko ’yaṁ karma-bandhanaḥ: másképp minden tett egy visszahatást von maga után, amely leköti az élőlényt. Az emberi lény legfontosabb feladata, hogy kiszabaduljon a születés, halál, öregkor és betegség kötelékéből, ezért a Védák szabályozó elvei úgy irányítják, hogy munkájával beteljesíthesse az érzékkielégítésre irányuló vágyait, ugyanakkor fokozatosan kiszabadulhasson az anyagi kötelékből. Ha valaki ilyen elvek szerint cselekszik, azt tudásnak nevezik. Maga a veda szó tudást jelent. A jñānena na sa lipyate szavak arra utalnak, hogy ha az ember követi a védikus elveket, akkor nem bonyolódik bele gyümölcsöző cselekedetei hatásaiba és visszahatásaiba.
Mindenki számára ajánlatos tehát, hogy a védikus parancsolatok alapján cselekedjen, s ne a saját feje után menjen. Ha egy államban valaki a kormány törvényei és engedélyei szerint cselekszik, akkor nem keveredik bűncselekményekbe. Az ember alkotta törvények azonban mindig hibásak, mert emberek hozták létre őket, akik hajlamosak arra, hogy hibákat kövessenek el, hiszen illúzióban vannak, csalnak, és érzékeik tökéletlenek. A védikus utasítások mások, mert nem jellemzi őket ez a négy hiányosság. A védikus utasításokban nincsen hiba. A Védák tudása közvetlenül Istentől jön, ezért ebben az esetben nem lehet szó illúzióról, csalásról, hibákról vagy tökéletlen érzékekről. Minden védikus tudás tökéletes, mert közvetlenül Istentől érkezik a paramparān, a tanítványi láncolaton keresztül. A Śrīmad-Bhāgavatam (SB 1.1.1) kijelenti az áll: tene brahma hṛdā ya ādi-kavaye. Ennek az univerzumnak az első teremtményét, az Úr Brahmāt, akit ādi-kavinak neveznek, Kṛṣṇa tanította a szívén keresztül. Miután Brahmā megkapta ezeket a védikus utasításokat Magától az Úr Kṛṣṇától, a paramparā rendszerén keresztül átadta a tudást Nāradának, Nārada pedig Vyāsának. A védikus tudás ily módon tökéletes. Ha a védikus tudásnak megfelelően cselekszünk, kizárt dolog, hogy bűnös tettekbe keveredjünk.