HU/SB 4.27.1
1. VERS
- nārada uvāca
- itthaṁ purañjanaṁ sadhryag
- vaśamānīya vibhramaiḥ
- purañjanī mahārāja
- reme ramayatī patim
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
nāradaḥ uvāca—Nārada mondta; ittham—így; purañjanam—Purañjana király; sadhryak—teljesen; vaśamānīya—az uralma alá vonta; vibhramaiḥ—bájaival; purañjanī—Purañjana király felesége; mahā-rāja—ó, király; reme—élvezte; ramayatī—minden elégedettséget megadva; patim—a férjének.
FORDÍTÁS
Nārada, a nagy bölcs így folytatta: Kedves királyom! Purañjana király felesége számtalan úton összezavarta és az ujja köré csavarta férjét, majd tökéletesen elégedetté tette, és a szerelem örömeit élvezte vele.
MAGYARÁZAT
Miután Purañjana király hazatért az erdei vadászatból, fürdőt vett és finom ételeket evett, hogy felfrissüljön, majd felesége keresésére indult. Amikor látta, hogy felesége a puszta földön fekszik, elhagyatottan, illendő öltözet nélkül, nagyon elszomorodott. Vonzódás ébredt benne iránta, és élvezni kezdte a társaságát. Az élőlény ugyanígy bűnös tetteket végez az anyagi világban. Ezeket a bűnös tetteket Purañjana király erdei vadászatához hasonlíthatjuk.
A bűnös életet a vallás különféle folyamataival lehet ellensúlyozni, a yajñával, a vratával és a dānával, azaz áldozatok végzésével, valamilyen vallásos rítusra tett fogadalommal, valamint adományozással. Az ember így megszabadulhat a bűnös élet visszahatásaitól, és ugyanakkor felébresztheti eredeti Kṛṣṇa-tudatát. Azzal, hogy hazatért, megfürdött, finom ételeket evett, felfrissült és megkereste a feleségét, Purañjana király visszatért józan tudatához a családi életben. A Védák előírásait követő szabályozott családi élet tehát jobb, mint a felelőtlen, bűnös élet. Ha a férj és a feleség összetartanak a Kṛṣṇa-tudatban, és békésen együtt élnek, az nagyon csodálatos. Ha azonban a férj túlságosan vonzódni kezd a feleségéhez, és elfelejti, hogy mi a kötelessége az életben, akkor újra belekerül mindabba, ami a materialista élettel jár. Śrīla Rūpa Gosvāmī ezért azt javasolta: anāsaktasya viṣayān (Bhakti-rasāmṛta-sindhu 1.2.255). A férj és a feleség a lelki fejlődésük érdekében éljenek együtt, anélkül, hogy a szexualitás kötné őket egymáshoz. A férjnek odaadó szolgálatot kell végeznie, a feleségnek pedig hűségesnek és vallásosnak kell lennie, a védikus elveknek megfelelően. Ez az összetétel nagyon jó. Ha azonban a férj a szexualitás miatt túlzottan vonzódni kezd a feleségéhez, az nagy veszélyt jelent. A nők általában nagyon hajlanak a szexualitásra. Azt mondják, hogy egy nő nemi vágya kilencszer erősebb, mint egy férfié. Ezért a férfinak az a kötelessége, hogy az irányítása alatt tartsa a feleségét azzal, hogy mindig elégedetté teszi, ékszerekkel, finom ételekkel és ruhákkal látja el, és vallásos tevékenységekkel bízza meg. Jó, ha egy nőnek van néhány gyermeke, mert így nem fogja zavarni a férfit. Sajnos, ha a férfi csupán a nemi élvezet miatt vonzódik a nőhöz, akkor a családi élet rettenetessé válik számukra.
A nagy politikus, Cāṇakya Paṇḍita azt mondta: bhāryā rūpavatī śatruḥ — a szép feleség ellenség. Természetesen minden nő nagyon szép a férje szemében. Lehet, hogy mások nem találják túl szépnek, de a férje nagyon vonzódik hozzá, ezért mindig nagyon szépnek látja. Ha a férj nagyon szépnek látja a feleségét, akkor feltehetőleg túlságosan vonzódik hozzá. Ez a vonzalom a nemi élet vonzása. Az egész világot az anyagi természet két kötőereje tartja fogságban: a rajo-guṇa és a tamo-guṇa, a szenvedély és a tudatlanság. A nők általában nagyon szenvedélyesek és nem túlságosan intelligensek, ezért a férfiaknak valahogy el kell kerülniük, hogy a nők szenvedélyének és tudatlanságának az irányítása alá kerüljenek. A bhakti-yoga, az odaadó szolgálat végzésével a férfiak felemelkedhetnek a jóság szintjére. Ha egy olyan férj, akit a jóság kötőereje jellemez, irányítani tudja feleségét, akire a szenvedély és a tudatlanság kötőereje hat, az nagy áldás a feleség számára. A feleség megfeledkezik természetes hajlamáról, ami a szenvedély és a tudatlanság felé húzza, s így engedelmes és hűséges lesz a férjéhez, akire a jóság kötőereje hat. Az ilyen élet nagyon kellemes. A férfi és a nő intelligenciája tehát nagyon szépen együttműködhet, s így fokozatosan haladhatnak a lelki megvalósítás felé. Ha viszont a férj a felesége irányítása alá kerül, akkor feláldozza a rá jellemző jóság kötőerejét, és a szenvedély és a tudatlanság hatása alá kerül, s ez beszennyezi a helyzetüket.
Végkövetkeztetésként elmondhatjuk, hogy a családi élet jobb, mint egy felelőtlen, bűnös élet, ám ha a családi életben a férj a felesége alárendeltjévé válik, akkor újra belemerülnek a materialista életbe. Így erősödik a férfiak anyagi kötöttsége. A védikus szokások szerint ezért a férfiaknak egy bizonyos kor elérése után ajánlott, hogy lemondjanak a családi életről, s a vānaprastha vagy a sannyāsa szintre lépjenek.