HU/SB 4.27.29
29. VERS
- tvam avyakta-gatir bhuṅkṣva
- lokaṁ karma-vinirmitam
- yā hi me pṛtanā-yuktā
- prajā-nāśaṁ praṇeṣyasi
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tvam—te; avyakta-gatiḥ—aki észrevétlenül mozdul; bhuṅkṣva—élvezi; lokam—ezt a világot; karma-vinirmitam—bűnös cselekedetek hozták létre; yā—aki; hi—bizonyára; me—enyém; pṛtanā—katonák; yuktā—segítségével; prajā-nāśam—az élőlények elpusztítása; praṇeṣyasi—minden akadály nélkül véghez viszed.
FORDÍTÁS
A világot gyümölcsöző cselekedetek hozták létre. Észrevétlenül támadd hát meg az embereket! Katonáim segítségével megölheted őket, nem fognak ellenállni.
MAGYARÁZAT
A karma-vinirmitam szó azt jelenti, hogy „gyümölcsöző cselekedetek hozták létre”. Az egész anyagi világ, különösen napjainkban, a gyümölcsöző cselekedetek eredménye. Mindenki azon igyekszik, hogy a világot autóutakkal, kocsikkal, elektromossággal, felhőkarcolókkal, gyárakkal, üzletekkel és ehhez hasonlókkal tegye széppé. Mindezek rendkívül szépnek tűnnek azok számára, akiket egyedül az érzékkielégítés érdekel, s akik mit sem tudnak lelki azonosságukról. A Śrīmad-Bhāgavatam (SB 5.5.4) így ír:
- nūnaṁ pramattaḥ kurute vikarma
- yad indriya-prītaya āpṛṇoti
- na sādhu manye yata ātmano ’yam
- asann api kleśada āsa dehaḥ
Akik nem tudnak a lélekről, őrült módjára az anyagi cselekedetekre vágynak, és számtalan bűnt elkövetnek pusztán az érzékkielégítés érdekében. Ṛṣabhadeva szerint az efféle tettek kedvezőtlenek, mert arra kényszerítik az élőlényt, hogy következő életében egy szörnyű testbe kerüljön. Mindenki tapasztalhatja, hogy annak ellenére, hogy megpróbálunk a testnek minden kényelmet megadni, az örökké csak fájdalmat okoz, és ki van téve a háromféle szenvedésnek. Másképp miért lenne ennyi kórház, jóléti intézmény és biztosítótársaság? Valójában ezen a világon nem létezik boldogság — az emberek csupán a boldogtalanságot próbálják ellensúlyozni. Az ostoba emberek boldogságként fogadják el a boldogtalanságot, ezért a yavanák királya elhatározta, hogy észrevétlenül öregséggel, betegséggel és végül halállal támadja meg ezeket az ostoba embereket. Természetesen a halál után meg kell születni; ezért Yavana-rāja úgy vélte, a legjobb, ha Kālakanyān keresztül minden karmīt megöl, és így rádöbbenti őket, hogy az anyagi fejlődés valójában nem fejlődés. Minden élőlény lelki lény, ezért lelki fejlődés nélkül az emberi létforma kárba vész.